A művész tanulmányait a Kijevi Állami Művészeti Főiskola építészeti karán végezte 1967-ben. Számos épület született meg tervei alapján például Remetén, Rákoson, Kusnicán vagy Szerednyén, melyek remekül ötvözik a népi és a modern építészet vívmányait. Az utóbbi évtizedekben azonban már a festészet terén bontakoztatta ki tehetségét. Olaj-, pasztell- és akvarellképeket készít, melyeket nagy sikerrel mutatatott már be egyéni kiállításain Ukrajnában, Franciaországban, Magyarországon és az Amerikai Egyesült Államokban. Csoportos kiállítások résztvevőjeként láthatta munkáit a közönség Ungváron, Kijevben, Ilosván, Beregszászon és Kassán.
Műveivel a hagyományosnak mondható, realista, figuratív kárpátaljai festészetet képviseli, amely a tájat, a természet gazdagságát, valamint az azt körülvevő sokszínű világot tekinti fő ihletforrásának. Alkotásain éppúgy megjelenik a kárpátaljai fatemplomok világa, mint a városrészek, várromok, erdei látképek, hegyormok, hófedte tájak és csörgedező patakok látványa.
A Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke, beszéde elején megemlékezett a pár napja tragikus hirtelenséggel elhunyt Magyar Lászlóról, aki szintén Kárpátalján élt és alkotott, s kiállító művésze volt a Kárpát-haza Galériának, valamint a Boldogasszony tárlatnak is. Szász Jenő kifejtette, hogy a kisebbségben élő magyarok közül a legkiszolgáltatottabb helyzetben kárpátaljai nemzettársaink vannak. Őket képviseli az ungvári Soltész István, aki a kárpátaljai festőiskola jeles képviselőjének, Soltész Zoltánnak a fia, amely tény áldás, de ugyanakkor nehézzé is teszi a művészi hivatást – szögezte le az elnök, majd hozzátette: Soltész Istvánban azonban az örökölt tehetségen kívül az a hitvallás munkál, hogy mindent csak jól vagy még jobban érdemes végezni.
Szabolcs Attila szerint a lelkekhez szavakkal eljutni nehéz, főleg magyar szóval, amely a nagyvilágban sokszor süket fülekre talál. „De ha muzsikus, festő, képzőművész szólal meg magyarul, azt évszázadok óta érti a világ.” Az az alkotó, aki megörökíti hazáját, az közösségét is építi– fejtette ki az alelnök, aki szerint Soltész István és édesapja nem hagyták el népüket, s hűek maradtak hazájukhoz még akkor is, amikor művészi kifejezőerejük, alkotásaik lenyűgözték az egész világ műértőit.
A képek önmagukért beszélnek, jelentette ki Filep Sándor: az egyszerűség, a harmónia, a pontos komponálás, a könnyedség, a természet utáni vágyódás – amelyben a festő fel tud oldódni – mind megjelennek a kiállított képeken.
A kiállítás megnyitón Petrás Mária népdalénekes működött közre. A tárlat július 29-ig tekinthető meg.
