Szász Jenő mindenekelőtt üdvözölte a Kárpát-haza különböző tájairól érkezett középiskolás korú fiatalokat, és örömét fejezte ki, hogy ilyen szép számmal érkeztek a Kárpát-medence keleti részére, a Székelyföldre.
Köszöntő előadásában hangsúlyozta, hogy az anyaország határain túli magyar közösségek megmaradására nézve az egyik legfontosabb tényező a magyar tannyelvű oktatás, ezért a legfontosabb cél az, hogy a határon túli közösségek számára újabb és újabb magyar nyelvű képzési helyek nyíljanak. Addig is, ahol a megfelelő oktatási hálózat még hiányzik, érdemes a határok közelében fekvő képzési helyeket választani – a Muravidékről például Szombathelyet. Ha egy felvidéki magyar fiatal – az esetleges családi tradíciókat is figyelembe véve – Prágában vagy Brünnben tanul tovább, annak talán örülnek a csehországi magyar szervezetek, ám a magyar megmaradás szempontjából ez akár veszteség is lehet.
Az NSKI elnöke örömét fejezte ki, hogy a Kárpát-medence különböző régióiból érkezett fiatalok kapcsolatot építhetnek, összeismerkedhetnek egymással. A szocializmus évtizedeiben a külhoni régiók magyarsága között szinte semmilyen kapcsolat nem lehetett, alig tudtak egymásról, ám most végre újra egymásra találhatnak a különböző nemzetrészek.
Arra is felhívta a fiatalok figyelmét, hogy nincsen egyéni boldogulás a közösség boldogulása nélkül, ezért is fontos, hogy a magyar jövőt jelentő fiatalok itthon maradjanak. „Most végre egymásra találunk mi magyarok. Ha mindannyian megfogjuk egy másik magyar kezét, keblünkre ölelhetjük a Kárpát-medencét. Építsetek kapcsolatokat, találjatok egymásra, éljétek meg mélyen ezt a tábort” – kívánta végül a fiataloknak Szász Jenő, majd gratulált az ivói Erzsébet Tábor és a Rákóczi Szövetség munkatársainak.
