A beszélgetésen Balázs Bécsi Gyöngyi (Kallós Zoltán Alapítvány, Válaszút), Karczagi Iringó (Szent Ferenc Alapítvány, Torockó), Bánffy Farkas (Magyarlapádi Szórványközpont) vett részt, és dr. Puskás Attila, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet referense moderálta.
A résztvevők a szórványkérdés sokszor túltárgyalt elméleti megközelítése után és saját tapasztalataik alapján próbáltak választ találni olyan kérdésekre, mint az egységes szórványstratégia és ennek megvalósítási lehetősége, a szórványközpont és szórványkollégium közötti lényeges különbség, a központokban működő pedagógusok és nevelők szerepköre, hivatása.
A civil kezdeményezések nehézségeit is felölelő beszélgetésen egyértelműen megfogalmazódott a szórványközösségek hivatása a szórványrégió életében, amely messzemenően túlmutat a puszta kollégiumi szerepkörön. Egyrészt a helyi pedagógusoknak és a központokban nevelőknek van jelentős szerepe, hiszen tevékenységük nem csak oktatást és felügyeletet jelent, hanem egy családias légkör megteremtését, másrészt működésük és a központok léte általában a teljes régió magyar identitását is lényegesen meghatározza.
A szórványközpontok létrehozásának tervezete, ez irányú stratégia Erdélyben nem létezik, jóllehet kiváló kutatások már rendelkezésre állnak. A jelenlegi központok nagymértékben egy karizmatikus egyéniség szervezőképességének köszönhetik létüket, ezért a szórványstratégia kialakítását lényegesen meghatározza és nehezíti ez a humán szempont – fogalmaztak a résztvevők.
A résztvevők egyetértettek abban is, hogy az asszimilációs folyamat megállításán túl a jól működő szórványközpontok képesek ezt a folyamatot visszafordítani.
A beszélgetés időhiány miatt nem érintett szórványoktatási kérdéseket, jóllehet ilyen igény is megfogalmazódott a hallgatóság soraiból. A résztvevők, hallgatók, szervezők kifejezték a beszélgetés fontosságát és folytatásának szükségességét.
