| Emlékezőkkel telt meg 2016. szeptember 9-én, szombat délelőtt a csíksomlyói kegytemplom szomszédságában levő Fodor-ház udvara, ahol a Csíkszéki Mátyás Huszáregyesület, Csíkszereda Város Önkormányzata és a Nemzetstratégiai Kutatóintézet szervezésében rendhagyó istentisztelet keretében felavatták a Székely Hadosztály tiszteletére állított emlékművet. |
| Petres Kálmán, a Csíkszéki Mátyás Huszáregyesület elnöke házigazdaként köszöntötte az egybegyűlteket. Elmondta, 2011-ben született meg a döntés, hogy méltó emléket állítsanak a Székely Hadosztálynak. Megköszönte a bizalmat és a támogatást Magyarország csíkszeredai főkonzulátusának, a Bethlen Gábor Alapnak, Kövér Lászlónak, a Magyar Országgyűlés elnökének, Sepsibükszád önkormányzatának, a Millecentenáriumi emlékbizottságnak, Fodor Pálnak és Gergely Istvánnak a felajánlott területért, a közbirtokosságoknak és a mintegy kétezer zarándok adományozónak, illetve az ünnepség társszervezőinek, Csíkszereda önkormányzatának és a Nemzetstratégiai Kutatóintézetnek. Elmondása szerint ennek az összefogásnak az eredményeként jött létre a Miholcsa József tervezte és Zavacki Walter által kifaragott Székely Hadosztály emlékmű.
Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzuljának üzenetét Csige Sándor Zoltán vezető konzul tolmácsolta: „… az utóbbi száz évben többször is reménytelennek tűnő helyzetben és kétségbeesésben tudtak az erdélyi magyarok, a székelyek megmaradni, kiutat találni. Hol hősies véráldozattal, mint 1918-ban, vagy 1944-ben, hol pedig a hétköznapok csendes hősiességében. De éppen történelmi fordulatok mutatják, hogy a kétféle hősiesség egy tőről fakad, csupán különböző helyzetek különböző hősöket kívánnak. Ma, aki szülőföldjén vállal gyermeket, épít magának otthont, aki itt találja meg a boldogulását, és aki gyermekeit magyar iskolába adja, az is hős, és hasonló lélekjelenlétről tesz tanúbizonyságot, mint véráldozatot hozó elődeink. A ma itt élők gyakran érezhetik reménytelennek és kilátástalannak a helyzetet, ha elcsüggedés vesz erőt rajtuk, gondoljanak arra, hogy az otthon lenni érzésért mindig is meg kellett küzdeni, áldozatot kellett hozni”.
Forrás: kronika.ro |