Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár és Kántor Zoltán, az NPKI igazgatójának köszöntői után került sor a tudományos előadásokra. Papp Z. Attila (MTA KI), Harrach Gábor (NPKI) és Horony Ákos (Jurista Polgári Társulás) prezentációit követően Bali János, az NSKI kutatási igazgatója az Intézet több erdélyi színterű kutatásának, illetve a „magyar gyerek magyar iskolába” elnevezésű ösztöndíj projektjének eredményeit alapul véve a szórványban született gyermekek tanulói útvonalát elemezte. Megállapította, hogy a magyar nyelvű oktatás fenntartása tudja a fenyegető asszimilációs nyomást a leginkább csökkenteni. Olyan átfogó szórványstratégiára lenne szükség, mely figyelembe veszi a szórványközösségek eltérő szocio-demográfiai, kulturális és oktatásföldrajzi karakterét, továbbá minden potenciális nyelvváltási életszakaszra kiterjed az óvodai beiratkozástól az egyetemválasztásig. Előadásában a legkritikusabbnak az általános iskolából a középiskolába történő átmenetet tartotta, s követendő példaként említette az NSKI szórványösztöndíj programját.
Az előadásokat követő kerekasztal-beszélgetésen a szórványkérdést a problémák és a lehetőségek felől is igyekeztek megközelíteni a résztvevők. A – többek között – Orosz Ildikó (II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola), Vetési László és Bodó Barna szórványszakértők jelenlétével megtartott beszélgetés apropóját Cseke Péter: Szigetek – szórványok a Kárpát-medencében és Észak-Amerikában című könyvének megjelenése jelentette. Puskás Attila, az NSKI egyház- és szórványügyi referense személyes tapasztalatát osztotta meg egy olyan fiatalról, aki a szórványban magyar névvel, magyar beszéden felnőve a valódi érzelmeit már mégis inkább románul tudja kifejezni, hisz a családnál tágabb szocializációs közege már román. Mégis – fejtette ki –, akkora fennmaradási ösztön él ezekben a fiatalokban, hogy célzott identitáserősítő programok hatására megtarthatóak a magyar nemzetnek.
