„A fődet szeretni is kell, nem csak dolgozni tudni” – olvasható a könyv bevezetőjében; ez a gondolat bízvást átalakítható olyanformán, hogy „Átányt szeretni is kell, nem csak dolgozni tudni érte”. A könyv megjelenéséhez és most a színvonalas, gazdag programú bemutatóhoz többre volt szükség, mint egyszerűen sok-sok munkára. Erről bárki megbizonyosodhat, aki kézbe veszi a több mint hatszáz oldalas, míves kivitelezésű, 670 eszközrajzot és 300 fotót tartalmazó kötetet, vagy elutazik a településre, hogy megbizonyosodjék a lakosság honszeretetéről. Ezt jelzi továbbá, hogy Fél Edit nevét viseli a Művelődési Ház, Hofer Tamásról pedig utcát tervez elnevezni az önkormányzat.
A Fél Edit Közösségi Térben rendezett könyvbemutatón először Bali János, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet kutatási, stratégiai és koordinációs igazgatója méltatta a szerzőket. Fél Edit és Hofer Tamás tehetséges, nyelveket beszélő, a társadalom életét finom, bensőséges elhivatottsággal szemlélő kutatók voltak. A korabeli politikai rendszer miatt csak félig illegálisan végezhették kutatásaikat a falu hagyományos, „téesz előtti” életéről, melynek módszere a résztvevő megfigyelés volt. Ennek során csodálatosan mély kapcsolatokat alakítottak ki az átányiakkal. Később is visszajártak a településre, Átány szinte családjukká lett. Az elnyomó rendszer miatt csak idegen nyelveken és töredékesen adhatták ki kutatásuk anyagát, ezért azt többek közt a helyiek közül is csak kevesen ismerhették. Ezáltal viszont világszerte talán „a világ legismertebb falujává” tették Átányt. A magyar nyelvű szöveg, a több ezer fotó és ábra gondozása után a hazai kiadás 2016-ban, több mint 50 esztendős késéssel valósulhatott meg. A míves formátumú könyv megjelenését sajnos egyik szerző sem élhette meg, ezért a kiadás a két jeles magyar néprajzkutató előtti tisztelgés is volt egyben.
Máté György, a Néprajzi Múzeum főosztályvezetője könyvbemutatójában elmondta, hogy a kötet magyar nyelvű kiadása régi adóssága volt a magyar néprajztudománynak. Az Átány-trilógia első kötete 1997-ben jelent meg Arányok és mértékek a paraszti gazdálkodásban címmel, melyet 2010-ben a Mi korrekt parasztok... Hagyományos élet Átányon kötet követett. A kéziratok felkutatásában, szerkesztésében, a képanyag véglegesítésében számos kutató működött közre, többnyire önkéntes munkában. Jelen kötet a helyi gazdálkodás grandiózus tudás- és eszközanyagát foglalja össze, ezért néprajzi monográfiaként és a fenntartható öko-gazdálkodás kézikönyveként egyaránt értékelhető, melyből profitálhat is a település. Nincs ugyanis még egy olyan falu a Kárpát-medencében, de talán a világon sem, melyről 1600 oldalnyi könyvanyag jelent volna meg.
