Mint elhangzott, az európai integráció egyik legfontosabb alapértéke az állampolgárok szabad mozgása és munkavállalása, tehát ha egy uniós állampolgár él ezekkel a jogokkal, az nem tekinthető migrációnak, súlyos tévedés egy kalap alá venni őt az Európa felé tartó százezrekkel. Magyarország ugyanakkor aláírója az olyan nemzetközi egyezményeknek, amelyek kimondják: aki egy háborús övezetben fizikai létében veszélyeztetett, annak meg kell adni a megfelelő nemzetközi védelmet és hazánk ezt maradéktalanul be is tartja. Viszont nem tekinthetjük menekültnek azt, aki nem olyan országból érkezik, ahol polgárháború dúl és vallási vagy származási okok miatt életveszélyben van. Őket gazdasági migránsoknak kell tekinteni és a kérdés az, hogy mit kezdünk velük mind európai, mind hazai szinten?
Szász Jenőt a határon túli magyarság Magyarországra történő bevándorlásáról, illetve a külhoni magyarok által történő demográfiai megoldásokról kérdezte Pataky István, a Magyar Nemzet szerkesztő-újságírója. Az NSKI elnöke európai kitekintéssel kezdve elmondta, hogy földrészünk egyre inkább a világban zajló folyamatok kiszolgáltatottjává válik. A keleti nyitás - a keresztény gyökerek megerősítésén kívül - ezért is lenne fontos - szögezte le Szász Jenő, majd áttért a demográfiai szempontok szerinti elemzésre. Elmondta, hogy Erdélyben a rendszerváltást követően közel 2 millió volt a magyarság lélekszáma, az utóbbi években ez a szám viszont alig haladja meg az 1,2 milliót. Ez a hatszázezres veszteség azt jelenti, hogy minden harmadik erdélyi magyar ember nincs már a helyén. Más elszakított területeken sem jobb a helyzet: a Délszláv háború megtizedelte a délvidéki magyarságot, de nem szabad elfeledkeznünk az aktuális ukrajnai konfliktusról sem. Szász Jenő úgy vélte: a legfőbb kérdés ezzel kapcsolatban, hogy tudunk-e valamilyen megoldással, alternatívával szolgálni a kárpátaljai magyarok számára, a háború elől menekülő férfiak megsegítésére? - erről a kérdésről mégis sokkal kevesebbet beszélünk, mint a migráció ügyéről.
A demográfiai csökkenéssel kapcsolatban a legnagyobb felelősség az, hogy - míg Románia, Szlovákia vagy éppen Szerbia akkor is román, szlovák vagy szerb marad, ha kevesebb lesz a lakosainak száma - Székelyföld a népesség fogyatkozásával lassan el fogja veszíteni magyar jellegét. A megmaradás esélye nagyobb a magyarság tömbös területein, a támogatáspolitika eddig mégsem földrajzilag közelítette meg ezt a kérdést. A Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke szerint stratégiailag tervezett hatékony és integrált, komplex beavatkozásokat kell megfogalmazni a tömbben, ahol területi alapon kell gondolkodni (a gazdaság teljes spektrumát szükséges fejleszteni), a szórványban pedig a támogatáspolitika alanyainak a magyar embereknek kell lenniük, kiemelten a kulturális és az oktatási fejlesztésekre fektetve a hangsúlyt.
A legfontosabb feladat az anyaországi és külhoni rendszerek összekapcsolása. Az egészségügyi és oktatási ellátást, a közlekedési és infokommunikációs rendszereket, a gazdasági, üzleti szolgáltatásokat és az infrastruktúrát is fejleszteni kell. Szász Jenő felvetette a magyar társadalombiztosítási rendszer akadálymentesítésének lehetőségét is, amely lehetővé tenné, hogy egy külhoni állampolgár is befizethessen a magyar társadalombiztosítási rendszerbe. Felhívta a figyelmet, hogy a Nemzetstratégiai Kutatóintézet Kárpát-haza Programja tartalmazza mindezeket a lehetőségeket.
Szász Jenő az összefogás fontosságát sürgette: mint fogalmazott, ha ez hamarosan és teljes körűen nem következik be, akkor el fogunk veszni. „A Kárpát-medencei magyarság hálózatosodása mentén van csak biztos jövőnk. Minden határos országban kisebbségben vagyunk, de a Kárpát-medencében mégis a magyar a többségi nemzeti közösség. Ezért összefüggő hálózatokban, rendszerekben kell gondolkodnunk."
