Kosztándi Jenő kompozícióin a keresztek és nemzeti jelképek a szimbolikus térben és időben a közösséggé nemesült sorsvállalás emblematikus motívumai. Képein az egyetemes modern művészet és az erdélyi formavilág szintézisét fedezhetjük fel. Alkotói világát a környezetéből vett jelekkel, saját életének emlékeivel gazdagítja. Műveit többfajta technikával készíti, mely nagyban függ a kiválasztott témától, annak hangulatától, mondanivalójától, vagyis attól, amit éppen a választott műfaj megkíván.
Kosztándi B. Katalin – aki nem lehetett jelen a megnyitón – a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola pedagógia szakán szerzett rajztanári oklevelet. Itt találkozott Kosztándi Jenő festőművésszel, akihez 1955-ben ment feleségül. Tanulmányai alatt nagy hatást tett rá művésztanárainak - Mohy Sándornak, Kádár Tibornak és Teodor Harsiának - képi világa. 1957-től rajztanárként kezdett dolgozni Kézdivásárhelyen, és emellett népművelőként tevékenykedett. 1976-tól szerepel aktívan kiállításokon, ekkortól kezdi kialakítani saját stílusjegyekkel átszőtt munkásságát. Korai éveiben olajképeket is festett, ám életművében inkább az akvarell és a pasztell munkák dominálnak.
Számos erdélyi művészeti tárlat rendszeres résztvevői, szervezői. Munkáikat magángyűjtemények, múzeumok és galériák őrzik. 2010-ben nyílt meg Kézdivásárhely főterén a Kosztándi Galéria, amelynek állandó kiállításán a művészházaspár életművének válogatása tekinthető meg.
A megnyitó ünnepségen Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke köszöntötte Jenő bácsit, aki a rendezvény másnapján töltötte be nyolcvanhatodik életévét. Szász Jenő elmondta, hogy Kosztándi Jenő és Kosztándi B. Katalin személyében olyan embereket tisztelhetünk, akik választott hivatásukat hittel végezték, akiknek életműve példaértékű, és akik közvetlenül gyarapították Székelyföld – és ez által az összmagyarság - szellemi és lelki gazdagságát.
A művészek munkáit és életpályáját dr. Deák Ferenc Loránd magyartanár, esztéta méltatta, aki kitért arra, hogy alkotó és tanító éveik alatt a művészházaspár örökké vigyázott arra, hogy amit „az ecset kibont, az becsületes, tisztességes mondanivaló, emberi legyen.”
