Biró Gábor festészete tiszta festészet, a gyökerekig hatolva igyekszik megfogni és ábrázolni a színt. Képein elemi színeket használ, fény és árnyék, meleg és hideg, világos és sötét váltakozásával hozza létre azt az eleven ábrázolásmódot, mely segít kifejeznie fantáziájának élénk és zabolátlan szárnyalását. Munkáiban az egységre és az egyensúlyra törekszik.
Képei expresszív, természetközeli munkák, szürreális kompozíciók. Derűs színvilágával, absztrakt formáival síkok és terek között teremt kapcsolatot, átjárást. Képein a formák, színek, vonalak, foltok a leolvashatóság és a meghatározatlan határmezsgyéjén lebegnek. Emblémái, jelképei a múltat, az időtlenséget idézik. Festményei sűrítményei a szavakkal körbejárható, definiálható eseménynek, egy pillanatot rögzítenek.
Molnár Miklós – maga is székelyudvarhelyiként – régi ismerősként köszöntötte a festőművészt és elmondta, Biró Gábor tulajdonképpen ugyanúgy hozzátartozik a küküllőmenti városképhez, mint a Barátok Temploma vagy a Sétatér. Az NSKI kabinetvezetője kiemelte, hogy Biró Gábor nemcsak zsáner, hanem kulcsfigurája is Székelyudvarhely szellemi és művészeti életének, hiszen – művészetén túl – rengeteg tanítvány került ki a keze alól, akikkel az Udvar nevű alkotócsoportot is létrehozta.
Szikszai Zsuzsanna a művész makói kötődéséről számolt be, Biró Gábor ugyanis rendszeres résztvevője a Maros-völgyi városban 1991 óta megrendezett Maros-menti Művésztelepnek. Festészetéről szólva elmondta, vásznain néhány tökéletesen elhelyezett vonallal kelti életre a konkrét látványt vagy képzeletének szülötteit; színekkel, vonalakkal, formákkal közöl. Magával hozta gyökereit, az erdélyi táj hangulatát, az erdélyi ember mentalitását, amelyből egész művészete merítkezik – mondta a múzeumigazgató.
A tárlat november 20-ig tekinthető meg a Teréz körút 9. szám alatt.
