Igehirdetésében Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház (KRE) püspöke Pál apostol életének egyik olyan kétségbeesetten nehéz állomását idézte fel, amikor a dühöngő tömeg az ő elpusztítását követelte a hatóság embereitől, akik készen álltak Pál megkorbácsolására. Ekkor a megkötözött arra emlékeztette a szégyenteljes tettre készülőket, hogy római polgárt bírósági végzés nélkül nem büntethetnek meg. Számunkra ebből az a tanulság, hogy a hitben járó embernek is joga van a világi eszközökkel élni, mint ahogy tette egész szolgálata során Zsukovszky Miklós, aki azt vallotta, hogy nincs helye az életünkben semmiféle szűklátókörűségnek, nem kell nézni senki nemzetiségi vagy vallási hovatartozását, missziós lelkülettel oda kell vinni a segítséget, ahol arra a legnagyobb szükség van. Nem véletlenül választotta az általa alapított önkéntes tűzoltóság a következő mondatot jelszavául: „Istennek dicsőség, egymásnak segítség”. A Mindenható ügye iránt elkötelezett híveknek – bár tudatában vannak, hogy ők elsősorban a mennyország polgárai – evangéliumi szeretettel kell ezen a földön szolgálniuk, menteni embertársaik életét és értékeit.
A Derceni Egyházi Önkéntes Tűzoltóság kétévtizedes történetét Dénes-Zsukovszky Anna elevenítette fel, aki édesapja halála után átvette annak parancsnokságát. Zsukovszky Miklós már az 1998-as 2001-es nagy kárpátaljai tiszai árvizek idején szembesült azzal a ténnyel, hogy milyen nagy szükség lenne speciális eszközökre a bajbajutottak mentése során. Így jutott el arra az elhatározásra, hogy Magyarország belügyminiszterétől kérjen segítséget tervei megvalósításához. A Mindenhatónak hála, hogy a későbbiek során nem csupán az anyaország, de holland, svájci és német egyházi és civil szervezetek is felkarolták a kezdeményezést. A mögöttünk hagyott húsz év során több mint 700 alkalommal vonultak ki a derceni önkéntes tűzoltók, és emberéletek tucatjait, rengeteg értéket sikerült megmenteniük. A bő három éve zajló fegyveres konfliktus ideje alatt 17 tűzoltóautót fogadtak a külhonból, s juttattak el az ország harcok sújtotta keleti vidékeire.
A megemlékezés során számos magyarországi vendég – többek között Bacskai József Magyarország ungvári főkonzulja, Dobson Tibor vezérőrnagy, a Magyar Tűzoltó Szövetség elnöke, Czibere Károly, a Magyar Református Szeretetszoláglat vezetője, Pál Sándor, a Te is segíthetsz! Alapítvány elnöke, valamint Cicej Volodimir, a megyei tűzoltóparancsnokság képviselője – osztotta meg gondolatait Zsukovszky Miklós és a derceni tűzoltók tevékenységével kapcsolatban.
Nagy Béla, a KRE főjegyzője, a Diakóniai Központ vezetője hálát adott a Mindenhatónak, hogy együttműködhetett Zsukovszky Miklóssal a derceni tűzoltóság felszerelésével kapcsolatos tervek megvalósításában. Biró Lajos, Dercen község elöljárója beszámolt róla, hogy a helyi képviselőtestülettel közösen döntöttek arról, hogy utcát neveznek el a néhai lelkipásztorról.
Menyhárt István, Dercen nemrég megválasztott református lelkipásztora felolvasta Gulyás Gergelynek, a Miniszterelnökséget vezető miniszternek az emlékezőkhöz címzett levelét, melyben arról ír, hogy Zsukovszky Miklós életpéldája valamennyi kárpátaljai magyar számára bátorítást jelent a mostani nehéz időszak problémáinak leküzdéséhez. Iván Sándor, az egyházközség gondnoka felelevenítette számos közös bevetés történetét, és megosztotta a hallgatósággal azokat az élményeket, amelyeket a 2013-as nagy dunai árvíz idején Tahitótfaluban és annak környékén a derceni tűzoltók együtt éltek meg.
A templomi ünnepség végén emléklapokat vehettek át mindazok, akik tevőlegesen részt vállaltak a derceni tűzoltóság megalapításában, működésének biztosításában.
Ella néni, Zsukovszky Miklós édesanyja, hálát adva a Jóistennek, köszönetet mondott az egyházközség tagjainak azért, hogy méltóképpen ápolják fia emlékét.
Az egybegyűltek ezután a tűzoltóság épületéhez vonultak, ahol az emléktábla leleplezése előtt beszédet mondott Dobson Tibor. A tábornok arra hívta fel a figyelmet, hogy a néhai lelkipásztor további folyamatos cselekvésre biztat bennünket, tegyük a jót szeretteink, embertársaink körében.
Zsukovszky Miklós tiszteletes úr túl hamar távozott a körünkből, de hagyatéka örökre velünk marad, írta levelében Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke, melyet Nádasi László osztályvezető olvasott fel. Hogyan lehet összefoglalni egy ilyen gazdag élet tanulságát? Beszélhetnénk a keresztény szolgálat szépségeiről és következetességeiről, a Beregszászi járás egyik legszebb templomának felújításáról, a lelkészek összetartó közösségének kovácsolásáról, a többszáz bevetésről, a derceni tűzoltóság működéséről. Mégis inkább Zsukovszky Miklós szavait idéznénk: „A lelkipásztor elsődleges feladata, hogy vigasztalja Isten népét és reménységet adjon neki. Isten igéjén keresztül mindenkor az Ő nagy szeretetét kell megmutatni”.
A koszorúzást követően, mielőtt kinyitotta volna az emlékszoba ajtaját, Zán Fábián Sándor arra emlékeztetett, hogy a XXI. század Európájának legifjabb nemzedéke példaképek hiányában szenved. Nem így a kárpátaljai magyar reformátusok, akiknek sok-sok előd szolgál hiteles példaképül. Közéjük tartozik Forgon Pál és Gulácsy Lajos, most pedig már Zsukovszky Miklós is. Az ő alázatossága, elhivatottsága erőt adhat további küzdelmeinkhez.
Forrás: karpatinfo.net / Kárpátinfo hetilap
–ardai–
