Dikun György alkotásain a valóságot sajátos festői eszközökkel ábrázolja, egyedi megoldásokat alkalmazva alakította ki egyéni világát, kifejezésmódját. Az időben és térben távolodó, átalakuló apró részletek, mint egy kaleidoszkóp apró üvegtörmelékei, a képeken csodás ékkövekké válnak. A fények, árnyékok, vonalak és foltok játékával egy új megközelítésben láthatjuk a szereplőket, figurái deformálódnak, zsugorodnak vagy nőnek, álarcot öltenek, átalakulnak.
A Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke beszédében emlékeztetett, hogy február 21-ét az UNESCO közgyűlése az anyanyelv nemzetközi napjává választotta. Ahogy az írók, a költők, de akár a fizikusok, úgy a képzőművészek is más minőségben alkotnak, ha anyanyelvük magyar – mondta Szász Jenő, hozzátéve, hogy kiváltképp igaz lehet mindez azokra a nemzettársainkra, akik a kisebbségi lét körülményei között talán még jobban ápolják, óvják anyanyelvüket. Ilyen körülmények között él és alkot Dikun György is, akinek művészete leképezi mindazt a komplex logikai felépítettséget, tömörséget, összhangot és világosságot, amely a magyar nyelvnek is sajátja – jelentette ki az NSKI elnöke.
Mankovits Tamás megállapította, hogy a művész munkásságának vezérelve a felismerés, miszerint színház az egész világ, melyben mindannyian szerepeket játszunk, és ha jól megnézzük bohócait, rájövünk, hogy mintegy tükörbe pillantva, magunkat látjuk. Az üvegfestés furcsa világ, sok válfaja van, Dikun György a 19-20. század reklámtechnikáját használja; képei színesek, dekoratívak, figyelemfelkeltőek, művei mégis egyediek, hiszen a hideg, rideg törékeny üvegre viszi a színeket, miközben – alkotásai révén – húsunkig, csontunkig, lelkünkig lát – szögezte le beszédében a Magyar a Magyarért Alapítvány kuratóriumának elnöke.
