Küküllőszögiek beszámolója az ópusztaszeri szórványprogramról
A Nemzetstratégiai Kutatóintézet szórványprogramjának keretében 2014. június 26-án az erdélyi Küküllőszög területéről egy hatvankilenc fős, gyermekekből és felnőttekből álló csoport érkezett Ópusztaszerre, ahol a Nemzeti Történeti Emlékparkban – a magyarság történelmének, múltjának, identitás-tudatának fontos helyszínén – kétnapos programon vehettek részt.
Az Intézmény elsődleges célja a szórványprogrammal, hogy elősegítse a szórvány területeken élő gyermekek magyar nyelven történő továbbtanulását az identitás-tudat megerősítése által.
A honismereti kirándulás alkalmával a csoportot színes és változatos program várta: megismerkedhettek a száz évvel ezelőtti magyar oktatási rendszerrel, interaktív tanórán vettek részt, az emlékpark fő látványossága, a Feszty-körkép visszavezette őket a honfoglalás korába, az erről szóló legendák világát láthatták maguk körül valósággal megelevenedni. Az ősmagyarok hétköznapjait, harcászatát, fegyvereit ismerhették meg a jurtákban, a lovasbemutatón, a lovagláson, az íjászaton, az ásatásoknak és modern tudománynak köszönhetően még azt is láthatták, hogy hogyan néztek ki őseink. Az interaktív terepasztalon átélhették az 1879-es nagy szegedi árvíz történetét. Maradandó élménnyel szolgált a 907-es pozsonyi csatára emlékező Nyílzápor, amely a Kárpát-medence legnagyobb hagyományőrző íjásztalálkozója. A csatajelenet során az ország minden szegletéből és a határokon túlról összesereglett, több mint ezer íjász szabályos hadrendben – tizedekbe, rajokba és századokba sorakozva – vonult föl az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark melletti pusztán.
A résztvevőkkel való személyes beszélgetések és az általuk küldött beszámolók a program sikerességét támasztják alá. A gyermekek nagy része – sőt néhány szülő is – először lépte át a román-magyar határt, először járt anyaországának földjén. A meghatottságtól könnyes szemmel beszélt egy édesapa arról, milyen sokat jelent neki és fiainak, hogy az „övéivel egy levegőt szívhat”. A gyermekek – szüleik elmondása szerint – a kirándulást követő napokban is az Ópusztaszeren eltöltött időről beszéltek. A csoportot kísérő Makkai Dénes református lelkész szerint – aki maga is szülő – az utazás célba ért, sokaknak „nehéz volt felocsúdni és visszatérni a jelenbe”. A magyar nemzet gyökereinek megismerése, az anyanyelvhasználat, a közösen szerzett élmények és ezek továbbélése mind az identitás-tudat megerősítését szolgálták.
A továbbiakban a csoportot kísérő Makkai Dénes református lelkipásztor és Miklós Erzsébet, tanítónő, valamint a kiránduláson részt vett három gyermek beszámolója olvasható.
Makkai Dénes – szülő, református lelkipásztor (Balázsfalva)
Amikor a balázsfalvi parkolóba befordult az autóbusz, még csak egy hosszú járműnek tűnt, amely képes elnyelni 70 embert, de nem gondoltuk volna, hogy nem csak Ópusztaszerre szállít el bennünket, hanem egyszerre csak időgéppé válik és a múltba repíti Küküllőszög kiránduló csapatát.
Időutazásunk első állomásán egy tanyai iskolateremben találtuk magunkat, amikor még csak 1926-ot írtak. Keménykalapos tanító bácsink tekintélykövetelő megjelenésével, és nádpálcával kezében parancsolt be minket a tanterem padjaiba, ahol hamar el is kezdődött a tanóra. Egy óra leforgása alatt nyelvtani, matematikai, történelmi, földrajzi, hittani, zenei ismereteinket gyarapíthattuk, sőt még tornáztunk is. Palatáblánkra palavesszővel írtuk a leckét. Becsülettel körmöltünk, hogy elkerüljük a körmösöket.
Múltbeli utazásunk következő állomása egy nomád park volt, ahol egy lovasbemutató keretében megismerhettük, hogy honfoglaló eleink miként oktatták a fiatal legényeket a harcos életre. Olyan fegyverek használatát láthattuk, mint az íj és a nyíl, a lándzsa, a szablya, vagy a fokos. Örömünkre szolgált, hogy a nomád tornabemutató ló simogatással ért véget.
Felejthetetlen és lenyűgöző pillanatokat éltünk át a Rotundában, a Feszty-körkép megtekintésekor. Körbesétálva, hol Árpád atyánk tekintetével találkoztunk, amint új hazánkat szemlélte, hol a fejedelemasszony szekere gördült felénk, de láthattuk, amint honfoglaló őseink lovat áldoztak, vagy épp harcot vívtak. Mintha egy kicsit mi is „újrafoglaltuk” volna a magyar hont.
Azt gondoltuk, hogy ez az időutazás már nem fokozódhat, de tévedtünk. Június 28-án 907-be érkeztünk és belekeveredtünk a pozsonyi csata nyílzáporába. 1107 íjász lőtte ki nyilait, hogy megvédje az elfoglalt hazát.
Nehéz volt felocsúdni és visszatérni a jelenbe.
De vajon célba ért- e ez az (idő)utazás?
Látva, hogy gyermekeim azóta is kérdésekkel ostromolnak, és élénk érdeklődést keltett bennük honfoglaló őseink hagyománya, kultúrája, életmódja, bátran kijelenthetem: ez az utazás célba ért.
Miklós Erzsébet – tanítónő és leánya Miklós Anna (Bethlenszentmiklós)
Én az érzelmek embere vagyok, ezért sokszor váratlanul törnek ki belőlem olyan érzések, amelyeken nehéz uralkodnom. Ez többé-kevésbé jó.
De ezalatt a kirándulás alatt ezeknek az érzéseknek a hatása alatt voltam. Mondhatom, hogy ezt a kirándulást teljes mértékben megéltem. Feltöltődtem annyi pozitív energiával, amennyit egy külhoni kaphat az anyaországtól.
A tanító bácsi őszinte szavai az oskolában, a gazdag népi kultúrkincseink, a tehetséges Feszty Árpád körképe, az ősi lovasbemutatók, a pozsonyi csata megelevenítése, a Nyílzápor és folytathatnám a sort mi minden lenyűgözött és mi mindenre büszkék lehetünk mi, magyarok.
Nekem volt szerencsém hasonló rendezvényeken részt venni, de ezt másképp éltem meg, együtt a gyerekemmel, együtt a tanítványaimmal, együtt azokkal a szülő barátaimmal, akikkel felnőttem. Hiszem azt, hogy egységben az erő. Ez számomra bebizonyosodott.
A kislányomnak a Skanzen Oskolában tetszett a legjobban. Büszke is vagyok rá, hogy egyből megtetszett neki a gerinces tanító bácsi, aki imával kezdte és fejezte be a tanórát
Hiszek egy Istenben
Hiszek egy Hazában
Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen.
Érsek Réka – X. osztály (Bethlenszentmiklós)
Nagy meglepetés ért, amikor megtudtam, hogy részese lehetek egy csodálatos, múltba visszavezető kirándulásnak. Sokat nem tudtam erről, az általam még felfedezésre váró helyről, csak amit interneten láttam, olvastam. Ezért is vártam annyira: egy teljesen új hely, korszak megidézése, különleges emberek. „Mit rejt ez a hely?” – merült fel bennem a kérdés.
Gyors pakolás és sok izgalom után elérkezett a várva-várt reggel, 2014. június 26. Borús reggelre ébredtünk, mégis az eltervezett, nyári öltözetben indultam, amit később nem is bántam, mert az idő velünk tartott: a Nap csodásan sütött a későbbiekben.
Hosszú, közel 10 órás út után megérkeztünk a szállodába. Mindenki fáradtan, de izgatottan várta a másnap reggelt, amikor Ópusztaszerre látogattunk.
Ópusztaszerre érkezvén, először az Árpád-emlékműhöz látogattunk, ahol bemutatták. Ezután az „oskolába” mentünk, ahol az időt visszapörgetve, régi padokba ülve, palatáblára írva éltük át őseink iskolás élményeit, tudtuk meg, mit is tanultak akkoriban. Ebéd- és fagyiszünet után a Rotundában található Feszty-körképhez látogattunk, ami számomra egy különleges látvány volt, az élethű festmény a hangaláfestéssel együtt elérték, hogy odaképzeljem magam őseink mellé. A következő megálló a lovasbemutató volt, ami végén a harcosok lovát is megsimogathattuk. A pénteki utolsó próba a labirintusokból való kijutás volt, amit szívesen végig is jártunk.
Szombaton szabad program volt. Először a Nomád Parkot jártuk végig, odeképzelvén a ma már romként látható Szer Monostort, majd a X. századhoz hűen berendezett jurtákat néztük meg. Ezután a Skanzenben található Örökség Műhelyekben szórakoztunk, különböző mestereket utánozva. Az utolsó megálló az Emlékparkon kívül megszervezett nyílzápor színhelye volt. A kirándulás utolsó pillanatai voltak, de a csúcspont is: a harcosok bevonulása, majd a harc felidézése csak egy felkészítő volt a végső, egy életre szóló élményre, amikor közel 1200 nyílat egyszerre lőttek ki.
Vasárnap reggel már hazaindultunk, de szerintem ez a kirándulás egy felejthetetlen élmény marad mindannyiunk számára.
Bartha Ildikó - VI. osztály (Magyarpéterfalva)
Nagyon tetszett Ópusztaszeren az emlékparkban. Nagyon sok élménnyel maradtam. A lovasbemutató, a nyílzápor, meg az “oskola” tetszett a legjobban, de amúgy minden nagyon szép volt. Bármikor szívesen átélném a kirándulás jó hangulatát.
Bartha Gergő – VII. osztály (Magyarpéterfalva)
A lovasbemutató nagyon tetszett, mert vicces módon mutatták be a harci játékokat.