Gróf Esterházy János az egyetemes magyar kultúra és politikatörténet azon kivételes személyisége, aki mindmáig példaképe és vezérlő csillaga nem csak a felvidéki, de az egész Kárpát-medencei magyarságnak. A Krakkói Érsekség által kezdeményezett boldoggá avatási eljárása – többek mellett – azt a célt is szolgálja, hogy Esterházyt és a teljes felvidéki magyarságot mindmáig érintő kollektív bűnösség bélyegét végképp a megillető helyére, azaz a történelem süllyesztőjébe helyezzük.
A boldoggá avatási eljárás fontos szempontja, hogy minél több országban, minél több helyen mutassuk fel az Esterházy János személyét övező tiszteletet, megbecsülést és kultuszt, ezért a Nemzetstratégiai Kutatóintézet – Dr. Molnár Imre diplomata, az Esterházy János Emlékbizottság elnökének javaslatára – Erdély (Kolozsvár) után Kárpátalján is emléktáblát avatott a mártírpolitikus beregszászi látogatása emlékére. Az esemény a Beregszászi Római Katolikus Egyházközösség, az Esterházy János boldoggá avatásáért tevékenykedő Reconciliatio Egyesület, illetve a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládos Egyesület közreműködésével, illetve a magyar állam támogatásával valósult meg.
A Beregszászi Szent Kereszt Római Katolikus Plébániatemplomban sorra kerülő szentmise után Szász Jenő miniszteri biztos, az NSKI elnökének üzenetét Szalipszki Endre elnöki tanácsadó tolmácsolta: „Esterházy János a ma is legvágyottabb állapot, a béke embere volt. Felvidéki mártír politikusként mindvégig a rábízott magyar közösség mellett maradt, miközben igyekezett a népek közötti békét és megértést szolgálni. Az ő életpéldája mutatja meg, hogy a valódi hűség és állhatatosság nem zárja ki a másik nemzet tiszteletét. 1938-ban Kassán, a visszacsatolt területen így szólt: »az ide csatolt szlovákok nemzeti érzéseit tartsák a legmélyebb tiszteletben.« Beregszásznak ugyanakkor különös kötődése van Esterházy Jánoshoz. Ő a kárpátaljai magyaroknak is parlamenti képviselője volt, és 1933-ban, egy országjáró útja során itt, Beregszászon részesült a legmeghatóbb fogadtatásban, ahol maga Pásztor Ferenc helyi plébános és esperes üdvözölte. Kijelenthetjük, hogy ma két mártír lelke fog találkozni a közösségi házban, amely nem csak Pásztor atya nevét, hanem mától és Esterházy emléktábláját is fogja viselni.”
Az eseményen Molnár Imre történész tartott elmélkedő előadást Esterházy életéről és mártírhaláláról, hangsúlyozva, hogy a felvidéki politikus a magyarság „szenvedő Krisztusaként” osztozott népe sorsában.
Vida László, Magyarország Beregszászra frissen kinevezett főkonzulja beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy Esterházy János antifasiszta és antikommunista embermentőként is példát mutatott: „Meg lehet törni és meg lehet alázni az embert, de a lélek mindörökre szabad marad, ha mi is úgy akarjuk.”
A Matl Péter Munkácsy-díjas szobrászművész által készített dombormű nem csupán emléktábla, hanem jelkép: a kitartás, a hit, a mártíromság és az egymás iránti testvéri felelősség jelképe, amely erőt adhat a kárpátaljai magyarságnak a jelen kihívások közepette.
