A megjelenteket Fráter Olivér, az NSKI elnökhelyettese köszöntötte. Beszédében hangsúlyozta, hogy az Intézet elkötelezett a gyakorlatias falu- és vidékkutatások, illetve azok határon túli kiterjesztése iránt. A rendezvény moderátori feladatait Bencsik János, országyűlési képviselő az MFGI igazgatóhelyettese, a Nemzeti Alkalmazkodási Központ vezetője, valamint a Budapesti Corvinus Egyetem képviseletében Dr. Kuczi Tibor látta el.
A délelőtti szekció első előadója, Hoffmann Imre, a Belügyminisztérium (BM) közfoglalkoztatásért felelős helyettes államtitkára kijelentette, hogy a közfoglalkoztatás terén kiemelten a hátrányos helyzetű területeken indítanak programokat, s a rendelkezésre álló összeg 2011 óta folyamatosan nőtt. „A fő cél az önfenntartó közfoglalkoztatás megteremtése” – fogalmazott a helyettes államtitkár, hozzátéve, hogy ennek érdekében több, a helyi sajátosságokra épülő programot is indítottak.
Ezt követően két Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei falu, Turistvándi és Rozsály községek polgármesterei mutatták be a településükön az önfenntartóvá válását. Mindkét önkormányzati vezető hangsúlyozta, hogy az elért eredmények és a sikeres programok nem valósulhattak volna meg a lakosság támogatása nélkül. „A helyi közösség fölismerte, hogy magukon csak saját maguk képesek segíteni” – fogalmazott Lakatosné Sira Magdolna, Turistvándi polgármestere, de ugyanezt emelte ki Sztolyka Zoltán is a rozsályi modell bemutatásakor.
A jó gyakorlatok ismertetése után felkért hozzászólók mondták el véleményüket. Sipos Gyula, a BM Szociális Szövetkezetek Programiroda vezetője elmondta, hogy a Start-munkaprogram volt az első kezdeményezés, amelynek a célja nem csak a munkabér biztosítása volt, hanem a munkalehetőségek megteremtése is. Ennek érdekében kifejezetten önkormányzat-barát pályázatokat és eljárásrendeket alkalmaztak. A szakember a bemutatott esettanulmányokra reagálva leszögezte, hogy szükség van a „helyi hősre”, s a vidéki települések boldogulásának egyik fő akadályát a földhiányban (azaz az önkormányzati tulajdonban lévő föld hiányában) látja.
Vecsei Miklós, a Máltai Szeretetszolgálat munkatársa elmondta, hogy ha nincs helyi hős, akkor is szükséges a felzárkóztatás. „A jelenlét a fontos” – fogalmazott, utalva arra, hogy a fejlesztéspolitikai döntéshozók nincsenek jelen a – különösen a mélyszegénységben élő – falvak életében. „Kötelességünk legalább a gyermeki nyomor teljes felszámolása az országban, s ennek érdekében konszenzusra jutni, valamint legalább e témában föl kell tárnunk a pályázati rendszer hibáit” – jelentette ki.
Kajner Péter, a Szövetség az Élő Tiszáért vidékfejlesztési szakembere a szervezet egy, a fenntarthatóság felé való átmenet jó példáit feltáró kutatását értékelve megállapította, hogy a fejlődés kulcsa az önkormányzatok kezében van, és a közigazgatásban, illetve a döntéshozatalban tapasztalható erős központosítás nem kedvez a folyamatnak, s így a meglévő pozitív példák úttörő jellegűek, egyedi példák mindössze.
Az ebédszünetet követő délutáni szekció előadásai elméleti jellegűek voltak. Németh László, a Szociális Szövetkezetek Országos Szövetségének elnöke a hazai szövetkezeti rendszerek sajátosságait értékelte, kiemelve az állami finanszírozás szükségességét, ugyanakkor nem tagadta, hogy a Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) kiírásain sok helyen módosításokra van szükség.
Rácz Katalin, a VM Agrárgazdasági Kutatóintézet munkatársa az önfenntartó falu fogalmát járta körül, megállapítva, hogy nincs egyetértés az egyes definíciók között a különböző uniós tagállamokban. A szakember leszögezte, hogy az önfenntartásra való törekvés egyáltalán nem a legszegényebb helyzetben lévő települések sajátja.
Bali János, az NSKI kutatója a falusi közösségek vizsgálati lehetőségeit vázolta föl az összehasonlíthatóság kérdését járva körül, hangsúlyozva a helyi adottságok figyelembe vételének alapvető fontosságát a fejlesztési tervek során.
Az előadások után a felkért hozzászólók közül Béres Tibor, az Autonómia Alapítvány munkatársa gyakorlati példákon keresztül szemléltetette a jelenlegi pályázati rendszer rugalmatlanságát. Csite András, a HÉTFA Kutatóintézet tudományos tanácsadója arról beszélt, hogy nem önmagukban a pályázatokban kell a hibát keresni, sokkal nagyobb gond az, hogy az utóbbi ciklusban a hazai fejlesztések több mint 97 százaléka európai uniós forrásokból valósult meg, viszont a különböző EU-alapok önmagukban nem elegendőek a hatékony, integrált fejlesztések megvalósításához. Czene Zsolt, a Nemzeti Agrárszaktanácsadási, Képzési és Vidékfejlesztési Intézet (NAKVI) tervezési osztályvezetője az új 2014–2020-as Vidékfejlesztési Programot értékelve hangsúlyozta az alapok közötti átjárhatóság fontosságát („multifund” szemlélet), illetve a LEADER Program továbbfejlesztésének nevezhető közösségi irányítású helyi fejlesztések (CLLD) jövőbeni szerepét. „Ezen új elemek megjelenése a korábbi tervezési időszak számos hiányosságát eredményesen kiküszöbölhetik” – fogalmazott a szakember.
A konferenciát lezáró Schwartz Gyöngyi a házigazda nevében elmondta, hogy a konferencia egy tervezett egyéves műhelykonferencia-sorozat első eseménye volt, s a szakmai műhely állandó témája a fenntartható falu és a fenntartható vidék elmélete, amelyhez minden alkalommal egy-egy jó gyakorlat bemutatását is tervezik.
Forrás: MNVH/NAKVI - Czene Zsolt
Kapcsolódó anyagok
A konferencia programja
