Az atyhai születésű Vinczeffy László – aki a Nemzetstratégiai Kutatóintézet által életre hívott Kárpát-haza Galéria kiállító művésze is volt Budapesten – a gyönyörűen felújított portája végében található csűrnek új rendeltetést talált: a falusi elszigeteltség, az elöregedés és az elnéptelenedés drámájának ellensúlyozására művészeti központtá alakította át. „Ezzel a gondolattal határoztam el, hogy a gazdasági épületemet, a csűrt kiállító-helyiséggé alakítom, amelyet Kakasülő Galériának neveztem el. Mai kiállításunk címét az Atyhában és határában sokfelé felfakadó éltető, tiszta forrásvíz ihlette, de a Csorgó cím egyben metafora is. A csorgó vize, amely az itató felé tart, a művészt és alkotását jelenti. A vályú, amely felfogja és meggyűjti a vizet, maga a Galéria szeretne lenni. Remélem, hogy ebben a metaforában a műnek is ugyanolyan fontos szerep jut, mint a víznek: az embert szolgálja!” – vallott kezdeményezéséről a művész.
Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke – Kövér László házelnök üdvözletét is tolmácsolva – elmondta: „A székely ember viseli terheit, ahogyan Vinczeffy uram is, aki a kommunista terror borzalmait, családjának üldöztetését túlélve a Sóvidék legmagasabbban fekvő településén, mondhatni karnyújtásnyira a Jóistentől, maga köré hívta a székelyföldi és anyaországi magyar művészet színe-javát, hogy közösen vallják meg hitüket az egységes és reményeink szerint hamarosan újra megbonthatatlan egészként létező és szervesen élő magyar művészet, az egységes magyar nemzet mellett.”
A huszonhét kiállító művész – köztük Kossuth- és Munkácsy-díjas, többen a Magyar Művészeti Akadémia tagjai - világszerte nagy elismertségnek örvend: Aknay János, Albert Levente, Berze Imre, Bocskay Vince, Csáji Attila, Elekes Károly, Farkas Ádám, Fekete György, Ferencz S. Apor, Gyarmathy János, Gyulai Líviusz, Hunyadi László, Hunyadi Mária, Kákonyi Csilla, Kubinyi Anna, Kuti Botond, Kuti Dénes, Kusztos Endre, Léstyán Csaba, Sánta Csaba, Somogyi Győző, Siklódi Zsolt, Stefanovits Péter, Szemadám György, Vargha Mihály, Vinczeffy László és Zsigmond Márton.
