A közölt eredmények arra engednek következtetni, hogy nagytérségünk nyugat-európai centrumtérségekkel szemben alárendelt centrum-periféria viszonyrendszere még egyes uniós fejlesztési forrásszerzési helyzetekben is kimutatható. Az EU Európai Területi Együttműködési célkitűzésének vizsgált programjai bár területileg kiegyensúlyozott forráselosztásra törekednek – és így van ez a kelet-nyugati relációban is –, mégis döntően nyugat-európai szereplők alakítják a támogatott projektek tartalmát. Két évtizeddel az EU tagság elnyerését követően a kelet- és közép-európai, köztük a Kárpát-medencei tagállamok nem tudják artikulálni sajátos fejlesztési elképzeléseiket az EU által kínált kontextusban. Ez problematikus, mert az ETE programok sajátos térségi adottságokra szabott, újszerű és európai hálózati együttműködésben megvalósuló fejlesztési megoldásokat támogatnak. E megoldások azonban nagy eséllyel csak nyugat-európai narratívákat követnek, és ebben nincs érdemi előrelépés a kelet- és közép-európai tagországok csatlakozása óta.
A cikk a Budapesti Corvinus Egyetem (BCE) és a Pannon Egyetem kutatóival partnerségben, a BCE támogatásával készült.
A cikk adatai:
Péti, M., Salamin, G., Nemes, Z., Pörzse, G., & Csicsmann, L. (2024). Asymmetric patterns in territorial cooperation between core and periphery: The participation of Central and Eastern Europe in transnational and interregional cooperation programmes. The Geographical Journal.
A cikk itt olvasható
A cikk kivonata magyarul:
A tanulmány az Európai Unió centrum-periféria viszonyának kérdésével foglalkozik, megvizsgálja annak mintáit a közép- és kelet-európai (KKE) tagállamok 2007 és 2020 közötti Európai Területi Együttműködési (ETE) programokban való részvételében. Az európai térségben léteznek centrum-periféria mintázatok, ahol az északnyugati centrum mellett két különálló periféria, KKE és Dél-Európa található. A periférikus helyzetet tükrözi KKE gyenge teljesítménye az EU által támogatott, egész Európára kiterjedő KFI-hálózatokban. A tanulmány a KEEP adatbázis alapján elemzi a centrum és a periféria közötti kapcsolatokat, és feltárja, hogy van-e aszimmetria a KKE és a centrum országok részvételében az ETE transznacionális (INTERREG B) és interregionális (INTERREG C) projektjeiben (együttesen TI).
Az eredmények szerint jelentős különbség van az északnyugat-európai és a közép-kelet-európai szereplők TI-programokban való részvételének formái között. A közép-kelet-európai szereplők átlagon felül intenzíven vesznek részt a TI-projektekben. A vezető partneri pozíciókban azonban jelentősen alulreprezentáltak, és az általuk vezetett projektek költségvetése általáan jelentősen kisebb a többinél. A TI-programokban tehát a részvétel jelentősen aszimmetrikus, a centrum-periféria dinamika jeleit mutatja, pedig e programok a területi kiegyenlítésre, kohézióra törekszenek.
Ennek az a következménye, hogy a KKE-hez kapcsolódó földrajzi jellemzők, különleges igények és problémák artikulációja korlátozott, mivel a KKE szereplők csak adaptálnak és nyugati mintákat követnek az ETE programokban. Ez nem szerencsés, mert az ETE meghatározó szerepet játszik a területfejlesztésről szóló diskurzusokban és politikákban az európai színtéren.
