„A helyi népi kultúra megőrzése, a hagyományok ápolása rengeteget jelent egy kistelepülés önfenntartásában, ez tartást ad a településnek, amellyel az adott közösség átvészelheti a legnehezebb időket is” – hangoztatta Gönczi Mihály polgármester. Átány önkormányzatának vezetője a település jó példáját kívánta megosztani azon településekkel, akik, bár földrajzi értelemben hátrányos helyzetű régióban helyezkednek el, kultúrájukra, hagyományaikra építkezve képesek utat mutatni a válságból való kievickélésre.
A Belügyminisztérium gazdasági főtanácsadója, Lőrincz Leó e gondolatmenetet folytatta, amikor a települések önfenntartóvá válása kapcsán a közösségi Start-munkaprogram előnyeit tárta föl. Előadásában hangsúlyozta, hogy az a település, amelynek határozott identitástudata és kulturális öröksége van, e szempontból a Start-mintamunkaprogramot is jobban képes kihasználni.
A népi kulturális hagyományok megőrzésének fontosságára hívta föl a figyelmet Balogh Balázs, a Magyar Tudományos Akadémia Néprajztudományi Intézetének igazgatója, valamint Bereczki Ibolya, a Magyar Tájház Szövetség elnöke is. Utóbbi hangsúlyozta a tájházak szerepét a közösségi összetartásban, amely közvetve az adott falu gazdasági fölemelkedéséhez is hozzájárulhat.
Kaszás Veronika, a Nemzeti Agrárszaktanácsadási, Képzési és Vidékfejlesztési Intézet (NAKVI) referense a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat (MNVH) szerepét értékelte a kistelepülések fejlődése szempontjából. A NAKVI munkatársa jó gyakorlati példákkal mutatott rá, hogy összefogással és sikeresen megvalósított projektötletekkel akár a települési szintet meghaladó mértékben is tapasztalható a fejlődés.
A délutáni előadások is a kulturális fejlettséget, a helyi értékeket állították a középpontba, mint a gazdasági-társadalmi fejlődés egyik lehetséges útját a kistelepülések esetében. Máté György, a Néprajzi Múzeum tudományos munkatársa az átányi példát továbbgondolva a muzeális értékek és az országos műemlékvédelem kapcsolatát tárgyalta, míg Kiss Márta az önfenntartás gondolatát a helyi turizmus lehetőségei alapján vette górcső alá. Pozsgay Péter, a Budapesti Corvinus Egyetem tanára kimondottan a helyi hagyományokra koncentrálva próbálta megfogalmazni az önfenntartás gondolatát, megint csak Átány példájából kiindulva. Mintegy összegzésként, a múlt, a jelen és a jövő kihívásainak tárgyalásával zárta az előadásokat Bali János, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet osztályvezetője. A konferencia végén a délutáni szekció felkért hozzászólói, Szarvas Zsuzsa, a Néprajzi Múzeum főigazgató-helyettese, valamint Lovass Kiss Antal, a Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszékének docense összegezték az elhangzottakat.
Fráter Olivér, az NSKI elnökhelyettese a konferencia zárszavában hangsúlyozta: „Amikor arról szólunk, hogy előnyt kell kovácsolunk nemzeti hátrányainkból, akkor a XX. században részben lemaradt, részben leszakadt térségekre kell gondolnunk. A hiányos infrastruktúra vagy a földrajzi elszigetelődés sok olyan értéket is konzervált, melyekre építve egész közösségeket tudunk a XXI. század leghaladóbb életvezetéséhez kapcsolni. Ilyen a vegyszermentes növény- és gyümölcstermesztés, az állattartás ezeréves hagyományai, a vetésforgók és a föld ciklikus pihentetésének tudása, továbbá azok a hagyományos kismesterségek, melyek életformaként családok százezreit, millióit tartották fenn a régi Magyarországon. Ha csak felszínén érintjük a fenntartható falu modelljeinek példáját, akkor is világosan körvonalazódik, hogy a kitörési pontok, a pozitív elmozdulások érdekében több szaktárca, ágazat és intézmény összehangolt munkájára lesz szükség, az agráriumtól a foglalkoztatáspolitikáig, a roma-felzárkóztatás programjától az alternatív új energiák hasznosításáig, és a határon kívülre került magyar közösségek valódi integrálásának perspektívájáig.”
Forrás: MNVH/NAKVI
