Kákonyi Csilla 1940-ben született Radnóton. A művészethez való vonzódását főként édesapjától örökölte, aki ötvösművészként, rajztanárként dolgozott. A mindennapos közeg, melyben felnőtt, telve volt kultúrával, zenével, és mindez a jövőbeli irányultságát nagyban meghatározta.
A művész képein sokszor párhuzamos dimenziókat jelenít meg, egyszerre több síkban ábrázol, néhol kollázsszerűen egymásra építve a képek tartalmi elemeit. Alkotásaira jellemzőek a sötét tónusok, árad belőlük a drámaiság, a feszültség, az irracionális és szürreális világ lecsapódása. Témáit nem nevezhetjük könnyednek, nagy mélységeket tárnak fel, gyakran társadalmi, politikai helyzetek elevenednek meg a vásznain, hol nyíltabban, hol burkoltabban. Felfedezhetjük rajtuk a jó és a rossz, a fény és a sötétség állandó küzdelmét.
Fedor Tibor, az Emberi Erőforrások Minisztériumának főosztályvezetője Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár nevében köszöntötte a résztvevőket, kiemelve, hogy „az erdélyi festőművész képeit nézve nem lehet elmenni Magyarország 20. századi történelme, a történelmi és társadalmi kataklizmák, valamint a nemzetrészek elcsatolása mellett, amelyek olyan sebeket ejtettek, amelyeket ki tudja, meddig viselünk."
Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke kiemelte a művésznő életútjának mérföldköveit, valamint felidézte, hogy a Kárpát-haza Galéria ékes példája annak, hogy a nemzetegyesítés szándékát a képzőművészet eszköztárával is meg lehet, és meg is kell erősíteni; mégpedig markáns, kiemelkedő és konzekvensen építkező életművek bemutatása révén, mint amilyen Kákonyi Csilláé is.
Kákonyi Csilla képein az expresszionizmus, a szürrealizmus és a metafizikai festészet jegyei egyaránt tetten érhetőek. Művészetére hatással voltak olasz, német, holland reneszánsz festők is, akiket tanulmányozva megalapozta tudását. Saját szellemi közegét megtartva, Kákonyi Csilla soha nem tévedt el a modern művészet útvesztőiben. – emelte ki a tárlatot megnyitó Banner Zoltán művészettörténész.
