Lázár Tibor 1980-ban született Óbecsén. Tanulmányait az újvidéki Művészeti Akadémián végezte, valamint posztgraduális képzési programon is részt vett a svájci L’Ecole Cantonale d’Art du Valais intézményben. Jelenleg Zentán él, ahol a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium képzőművészet szakos tanáraként tevékenykedik. Több önálló és csoportos kiállításán túl, számos díj és elismerés birtokosa.
Alkotásai szorosan kötődnek a Vajdasághoz, a régió gazdag történelmi és kulturális áramlataihoz. Főként a 19. és a 20. század fordulójának társadalmi változásaira fókuszál műveiben, remélve ezzel egyfajta regionális identitás pontosítását is. A képeken a hagyományos figurális ábrázolás egyfajta kortárs újraértelmezésébe nyerhetünk betekintést, melyek a művész belső énjén keresztül formálódnak.
Fráter Olivér beszédében arra emlékeztetett, hogy idén a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások nemzeti emlékévét, november 25-én pedig a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emléknapját írjuk. A sors pedig úgy hozta, hogy éppen egy délvidéki festőművész kiállítása kapcsán közösen emlékezhettünk a Kárpát-medencéből elhurcolt magyar emberekre és az elszakított Délvidékre. Lázár Tibor munkái hangsúlyosan és mindenekfelett Vajdasághoz kötődnek, ahol él és ahol alkot – jelentette ki a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnökhelyettese – ahhoz a területhez, amely az elmúlt évszázadok során több állam fennhatósága alá is tartozott. „Ezért is kell felemelni és mélyen a szívünkbe zárni az összetartozás pillanatait…” A művészt idézve elmondta: a „régi szép időket” próbálja megfogni, természetesen kortárs képzőművészeti eszközökkel, amelybe „az utca művészete és pop elemek szűrödnek be, mintegy párhuzamot vonva a korok és azok divatjainak mulandósága között.”
„A rendezvényt szervező Nemzetstratégiai Kutatóintézettel közös célokért, közös ügyért dolgozunk” – állapította meg Csibi Krisztina, a kiállítás fővédnöke. A Magyarság Háza – alapítása óta – a nemzeti identitást erősítő kulturális és módszertani központtá vált, amely élen jár a magyar-magyar kapcsolatok ápolásában, hozzájárul ahhoz, hogy felelősséggel gondoljunk a külhoni magyar nemzettársainkra is – fogalmazott a Magyarság Házának igazgatója, aki Lázár Tibort múltba kacsintgató, de egyben modern, mai alkotóként jellemezte, aki a Kárpát-haza egyik legfontosabb védőbástyájáról, Délvidékről ad hírt.
Beszédes István, mielőtt a kiállítást hivatalosan is megnyitotta volna kifejtette, hogy a Kárpát-haza Galéria az utóbbi években olyan jeles délvidéki festőművészeket mutatott be, mint Penovác Endre, Szajkó István, vagy Mezei Erzsébet. Lázár Tibor a fiatalabb nemzedéket képviseli, azokat, akik a ’90-es években ágyazódtak be a képzőművészetbe, amikor is egy mély társadalmi és kulturális válság uralkodott. És ők nem csak felnőttek benne, de felül is írták, hiteles alkotói világot teremtve képesek voltak megújítani azt. A költő szerint Lázár Tibor alkotói tevékenységét elmélyült önvizsgálat jellemzi, amely során az egyéni útkeresést felváltotta a kollektív identitáskutatás.
A kiállítás 2015. december 9-ig tekinthető meg a Forrás Galériában.
