A művésznő alkotásaival a hétköznap szépségeit kívánja megörökíteni. Az őt körülvevő természet, falusi egyszerűség, a baromfiudvar, az elöregedett tárgyak adják festményeinek mondanivalóját. Ahogy mottójában is említi: „…azt festem, ami van...” Képein finom iróniával utal a fogyasztói társadalom káros hatására, az urbanizmus negatívumaira. Foglalkoztatja a káosz, az elmúlás, az esendőség is, de mindenekelőtt környezetének szépsége, természetessége.
Dr. Péti Márton beszédében emlékeztetett, hogy Nagyhét derekán járunk, majd Pap Gábor művészettörténész megállapításával élve rámutatott: a magyar az egyetlen nemzet, amelynek történelmére maradéktalanul rávetíthető Jézus Krisztus szenvedéstörténete. Ilyen módon a Megváltó megfeszítése nemzetünk trianoni tragédiájával hozható összefüggésbe, amelyet azonban a feltámadásnak kell követnie.
Szakolczay Lajos, szakmai megnyitó beszédében a művész stílusáról értekezve kifejtette, hogy - expresszív ecsetkezelése által - még a hagyományos realista ábrázolás is emelkedetté válik. Nagyméretű organikus tájképei a valósághű és nonfiguratív ábrázolásmód szűk létvalósága közötti mezsgyén mozognak, azonban nem mond le a figuralitásról, alakjai csaknem beleégnek a környezetbe, a növénykoszorúba, megtestesítve ezzel a profán szabadságfogalmat – fejtette ki a művészetkritikus.
Kiss Márti tárlata 2019. május 1-jéig megtekinthető.
