Hende Csaba, Szombathely országgyűlési képviselője a konferencia résztvevőit köszöntő levelében kiemelte: Esterházy János meggyőződéses hívő volt egy olyan korban, amikor Európa hitetlenné, cinikussá, önérdekűvé vált. Akkor tudott becsületes ember maradni, amikor becsületesen élni egyre több ember számára szinte naiv maradiságnak számított.
Fráter Olivér, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnökhelyettese – aki a konferencia keretében szakmai előadást is tartott – köszöntő beszédében hangsúlyozta: Esterházy János – Széchenyi Istvánhoz hasonlóan – korának hídembere volt, aki élethivatásának tekintette, hogy Trianon után az anyaország felé közvetítse a felvidéki magyarság gondjait és közben itthon maradva támasza legyen a határon kívül rekedt északi nemzetrésznek.
Az elnökhelyettes kiemelte: Esterházy örökségéhez méltó feladat hárul ránk, utódokra, ami nem más, mint a Kárpát-medencei magyar megmaradás örökérvényű parancsa. Ennek záloga pedig két dologban áll: egyrészt az alaptörvény szellemében a határon túli magyar világ iránt valódi felelősséget vállaló nemzeti kormány meglétében. Másrészt pedig egy nemzeti identitásában biztos alapokon álló és gazdasági feltételrendszerében megerősített felvidéki magyarság életerejében. A Nemzetstratégiai Kutatóintézet ez utóbbi célkitűzéshez kívánja a maga tudását és erejét hozzárendelni.
A konferencia egyik előadója, Molnár Imre történész, Esterházy-kutató, a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatója arról beszélt: bár sokan dolgoznak a rehabilitációján, Esterházy János Szlovákiában ma is háborús bűnösnek számít.
Az arisztokrata származású Esterházy János családja a trianoni békediktátum következtében elveszítette birtokai nagy részét, s ők is – ahogy sok tízezer magyar – kisebbségi sorba kényszerültek az akkori Csehszlovákiában. Azért lépett politikai pályára, hogy segítse az övéit, hirdette a magyarság pártok feletti összefogását. Kassa képviselőjeként került a parlamentbe, ő volt az egyetlen, aki 1942-ben nem szavazta meg a zsidók deportálásáról szóló törvényt, 1944-ben pedig memorandumban tiltakozott Magyarország megszállása ellen. Zsidókat bújtatott, menekülteket fogadott be. Háborúellenes megnyilatkozásaiért támadta a szélsőjobb, később pedig a kommunista diktatúrával is összeütközésbe került. Megjárta a Gulág poklát, majd politikai elítéltként csehszlovákiai börtönökben tartották fogva. 12 év rabságban eltöltött súlyos szenvedés után 1957-ben, 56 évesen halt meg.
Az előadók között Jan Jankú is szerepelt, aki Esterházy rabtársa volt a mirovi politikai börtönben.
Forrás: Szombathelyi Médiaközpont; MTI
