Kálmáncsehi Domokos (Domonkos) humanista püspök az 1430-as évek közepén született jobbágycsaládban. Születésének pontos helye és ideje nem ismert, de szülőföldje minden bizonnyal a Dunántúl, valószínűleg azon Kálmán-Cseh (ma a Somogy megyei Kálmáncsa), amelytől nemzetsége a nevét vette. Iskolázottsága révén zászlósúr lett, 1450-ben beiratkozott a Bécsi Egyetemre, 1459-ben székesfehérvári kanonok. Felszentelése után 1462-től a kincstár szolgálatában állt, a székesfehérvári Szent Miklós-társaskáptalan prépostja, majd szekszárdi apát. 1474-től a székeskáptalan prépostja.
Fehérvári prépostságának negyedik évtizedében, 1495. május 9-én nyílt meg Budán az Országgyűlés, amelyre Várad püspöke, Farkas Bálint nem érkezett meg, megérkezett viszont a halálhíre. Mielőtt június közepén az Országgyűlés véget ért volna, Kálmáncsehi Domonkost kinevezték váradi püspöknek és királyi személynöknek. Ekkor már életének alkonyán állt, de mintha érdemeinek méltánylása és az új isteni kegyelem visszaadta volna ifjúi erejét: korát meghaladó hévvel és kitartással látott ismét munkához. Viselte tovább is a királyi személynöki tisztet s mint ilyen részt vett az 1496-os budai, majd az 1500-as rákosi Országgyűléseken. Váradon megalapította Szent László király sírja és Szent István első vértanú váradelőhegyi egyházának társaskáptalanját.
1495-ben a király megbízásából új adójavaslatot dolgozott ki. 1496-ban ő volt a kincstartó számadásait felülvizsgáló bizottság elnöke. Kisebb jelentőségű ügyekben diplomáciai szolgálatban is tevékenykedett. 1501-ben a Thurzókkal a belényesi bányák művelésére kötött szerződést.
Ulászló király 1501-ben Kálmáncsehi Domonkost kinevezte erdélyi püspöknek. 1502-től kalocsai érsek. 1514-ben halt meg.
A Mátyás király korabeli történeti emlékekben gyakorta felmerül Domonkos székesfehérvári prépost, aki élénk szerepet vállalt nemzetünk politikai és közművelődési törekvéseiben. Híres volt könyvtáráról és építkezéseiről. Összesen négy kéziratos könyve maradt ránk és fennmaradt egy valószínűleg Mátyás temetésére készült pajzsa is. Címerét és gyűrűs pecsétjét ismerjük.
Négy, párját ritkító szépségű kéziratos könyve közül egyik breviárium, a másik breviáriummal egybekötött misszále (misekönyv), a harmadik misszále, a negyedik pedig egy Stephanus de Chahol által másolt hóráskönyv (imakönyv), ezek ma budapesti, New York-i, zágrábi és párizsi gyűjteményekben találhatók.
Zsupán Edina klasszika-filológus, az Országos Széchényi Könyvtár Res Libraria Hungariae Fragmenta Codicum kutatócsoportjának tagja a sajtótájékoztatón elmondta: a New Yorkban őrzött és most facsimileként kiadott, rendkívül gazdagon díszített eredeti Kálmáncsehi-kódex mestere a milánói Francesco da Castello volt, jóllehet ő mindössze egyetlen oldalát festette, a többit a név szerint nem ismert kisebb mesterre bízta. Minden valószínűség szerint a kódex másolója is hazai származású volt, legalábbis erre utal, hogy a kutatások szerint Nagylaki István székesfehérvári kanonok breviáriumát ugyanaz a személy másolta, mint Kálmáncsehi Domonkosét.
A díszkódex – breviáriummal egybekötött misekönyv – nagy szerencsével élte túl a középkori Magyarország pusztulását és az azt követő évszázadokat. Nem tudjuk, hogy hogyan került el Magyarországról. 1782-ben a Klagenfurt melletti Viktring ciszterci apátságában tudtak róla, majd a Lichtenstein hercegek könyvtárába, Bécsbe került. 1948-ban viszont már New Yorkban tűnik fel, ahol gyűjtők adják-veszik. Végül 1963-ban találja meg jelenlegi otthonát a The Morgan Library & Museum gyűjteményében.
„Feltett szándékunk, hogy az első után a további három Kálmáncsehi-könyvet is közkinccsé tegyük” – tájékoztatta a nyilvánosságot a sajtóeseményen Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke.
Varga Gabriella
Fotók:
Balogh Zoltán, MTI
NSKI
Egyéb újságmegjelenések a témában:
Magyar Nemzet: Fél évezredes titkokra derült fény
