Lipcsey György 1955-ben született Dunaszerdahelyen. 1987-ben tagja lett a Szlovák Képzőművészeti Uniónak. A kilencvenes években köztéri megrendeléseket is kapott. Szobraival találkozhatunk többek között Nagymegyeren, Alistálon, Dunaszerdahelyen, Szímőn, Ekecsen és Farkasdon.
Szobrászi tevékenysége mellett részt vállalt a szlovákiai magyar képzőművészeti élet alakulásában is. 1995-1998 között a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának elnökeként tevékenykedett, valamint éveken át volt a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galéria Alapítvány kuratóriumának elnöke. 1998-ban hozta létre magángalériáját Dunaszerdahelyen, mely a felvidéki magyar, magyarországi és szlovák képzőművészek munkásságát volt hivatott bemutatni. 2012-től tagjává választotta a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete, 2014-től pedig a Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesülete.
A Nemzetstratégiai Kutatóintézet jelszavaival élve, Szász Jenő köszöntőjében kiemelte, hogy Lipcsey György hűséggel és felelősséggel munkálkodik a hazáért és a nemzetért. Felszólított továbbá, hogy Európában csak az a nemzet válhat jelentőssé, amely erős identitással rendelkezik. Ehhez pedig szervesen hozzá tartozik a saját kultúra és művészet, mint meghatározó nemzeti érték. „Erkölcsi, szellemi és kulturális megmaradásunkhoz arra van szükség, hogy ne feledkezzünk meg egymásról, közös ösztöneinkről, erkölcseinkről és tartásunkról” – emelte ki az Intézet elnöke.
Pázmány Péter, Dunaszerdahely egykori polgármestere régi barátként üdvözölte a művészt, akit – elmondása szerint – három tulajdonsága vezetett az alkotói nagyság felé: a vele született tehetség, a szorgalom, illetve a meg nem alkuvás képessége. Ahogy fogalmazott, Lipcsey „sosem kötött elvtelen alkukat, még akkor sem, ha abban a pillanatban úgy tűnt, előnye származhat belőle.” A volt dunaszerdahelyi polgármester a művész egyik legnagyobb érdemeként kiemelte, hogy rendkívül sokat tett a magyarság megmaradásáért a Csallóközben, hiszen mindmáig az általa alkotott köztéri szobrok körül gyűlik össze és tartja meg nemzeti ünnepeit, gyásznapjait a közösség.
A Csend-Élet címet viselő kiállítás darabjairól N. Mészáros Júlia művészettörténész elmondta, hogy az alkotások geometrikus formákból építkeznek, a figurálisabb irányzathoz állnak közelebb, melyek jelzik a művész visszakanyarodását az ember, mint örök téma ábrázolásához, azonban a szimbolikus nyelvet használja még akkor is, mikor témája a természet, a csendélet.
A kiállítás november 19-ig tekinthető meg a budapesti Forrás Galériában.
