Márton Árpád Erdély meghatározó művésze, a székely festőiskola harmadik nemzedékének tagja, a Gyergyószárhegyi Művésztelep egyik létrehozója, aki tanárként több generációnyi képzőművész kibontakozását segítette. Művei megtalálhatóak számos erdélyi múzeumban, hazai, valamint külföldi köz- és magángyűjteményben.
Márton Árpád művészete drámai megjelenítő erővel fejezi ki a székelység ragaszkodását a szülőföldhöz – fejtette ki beszédében Molnár Miklós, hozzátéve, hogy a művész már gyermekkorában megtanulta, hogy a kemény munka nemesíti a lelket, ezért azt szeretni kell, a pihenést tisztelni, az életet pedig becsülni érdemes. A gyermekkorban megtanult szerénység, alázat és munkamorál a festőművész egész életét végigkísérte – szögezte le a kabinetvezető.
Banner Zoltán szakmai megnyitóbeszédében kiemelte, hogy a legigazabb művészeknek Isten teremtő munkáját kell folytatni az emberi lelkekben. „Márton Árpád a székely festőiskola harmadik nemzedékének tagjaként a legszervesebben, legszenvedélyesebben, sőt a legprófétikusabban folytatja az alapítók íratlan ars poeticáját, a megőrzés, a várakozás és a tanúságtétel hármas kötelezettségét. Ez a hármasságot kívánta átadni tanítványainak is, vállalva a tanári hivatást Csíkszeredában” – emelte ki a művészettörténész.
Végül Márton Árpád mondott néhány szót, megköszönve a kiállítási lehetőséget a Nemzetstratégiai Kutatóintézetnek, majd József Attilát idézve kijelentette, hogy művészetében nem csak a valódit, de az igazat próbálta és próbálja megvalósítani.
