Az esemény, illeszkedve ehhez a gondolathoz, egy ilyen értékbemutató találkozóként is felfogható. A tárlat „Az Erdélyi Művészek az Autonómiáért" sorozat részeként nyílt meg.
Méltatásában Fráter Olivér utalt rá: a képek bűvöletében döntött úgy, hogy a megnyitón a szabadságról és az önrendelkezésről ejt majd szót. Molnos Zoltán művészetére rátérve a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnökhelyetteses kiemelte a művészt előrehajtó akarást és szabadságvágyat. Hangsúlyozta: ugyan az alkotó keze az akadémiai tudástól béklyózott, hiszen minden vonala precíz, és nagyon tudatos a színválasztása is, ám ezt a fegyelmezett kezet mégis ezek a törekvések vezetik. A festményeken látható absztrakt, jégkorszaki hátteret az a szellem olvaszthatja meg, amely egyszerre táplálkozik a viking sagák, a Kalevala és a székely néphagyomány erejéből, ugyanakkor nyitott a világ felé, hiszen Salvador Dalí vagy Max Ernst hatása éppúgy felismerhető. És ennek a szellemi térnek részei a magyar történelem alakjai is, hiszen Molnos képein többek között Csaba királyfi, Árpád fejedelem és Szent László alakja is feltűnik. Forrásvidéke pedig a bartóki univerzum, az erdélyi székely magyar világ. A történész szerint a tárlat üzenete: felelősség és hűség szűkebb hazájához, Székelyudvarhelyhez.
Kicsit más úton közelítette meg Molnos művészetét másik méltatója, Koltay Gábor filmrendező. Amikor annak idején belevágott Trianon témájába, nem a kül- és belpolitikai okok foglalkoztatták elsősorban, hanem az: hogyan tudott az ország egy ilyen helyzetből feltápászkodni. Nagyszüleit is erről faggatta: hogyan lehetett így munkába menni, élni, szeretni. Koltay emlékeztetett rá: nagyjából tizenöt év alatt közepesen fejlett országok közé kerültünk a történelmi trauma után, ami bámulatos tett. Ez azokat a százezreket is dicséri, akik nem hagyták kihunyni a lángot, így a politikusoknak volt mire építeni, az emberek lelke mélyén lévő nemzettudatra. Molnos Zoltán művészete szerinte alkalmas arra, hogy segítsen őrizni a lángot.
Forrás: Magyar Nemzet
