Az Olaszországban élő magyar festőművész a Velencei Képzőművészeti Akadémia professzora. A Maceratai Szépművészeti Intézetben 1975-ben szerzett diplomát lakberendezés és építészet szakon, majd 1979-ben Remo Brindisi és Raul Batocco mesterektől tanult a Maceratai Szépművészeti Akadémia festő szakán. Két évig teológiát hallgatott a Marchei Teológiai Intézetben, majd Rómában a bencés Szent Anzelm Egyetemen, tanított a maceratai, a carrarai, a calabriai és bari Szépművészeti Akadémiákon.
Festészete a reneszánsz korszak fénykorának egy különleges elbeszélése, amely Európát békés, csodálatos álomszerű tájként ábrázolja. Képein gyakran megjelennek a magyar nép eredetét jelképező archetípusok. Egyházi témájú festményei és oltárképei számos olaszországi templomban és kolostorban megtalálhatók, így az umbrai Terni városában a Szent Szűz Szíve templomban, a marchei és umbriai templomokban, valamint Budapesten a pasaréti plébániatemplomban.
Szász Jenő beszédében kihangsúlyozta, hogy Bekay Nagy Maya ugyan budapesti születésű, de évtizedek óta Olaszországban él, alkot és tanít, ezért a nyugat-európai magyar diaszpóra jeles képviselőjeként beleillik a Kárpát-haza Galéria szellemiségébe.
A festőművész tudatosan vállalja, hogy magyarsága mellett művészete azokból a keresztény gyökerekből táplálkozik, amelyből a valódi európai értékrend is - emelte ki Kiss-Rigó László.
Prokopp Mária művészettörténész szakmai megnyitó beszédében olyan látomásokként jellemezte a művész alkotásait, amelyek az igazi szellemi értékekre irányítják a nézők figyelmét. Mint mondta, a festőművész sajátos "előadásmódja" valódi tartalmat közvetít, képeiből harmónia, tisztaság és nyugalom árad.
