Potápi Árpád János beszédét Antall József – a magyar nemzetpolitikában mérföldkőnek számító – gondolatainak felidézésével indította, aki megválasztásakor elmondta, közjogi értelemben tízmillió, de lélekben tizenötmillió magyar ember miniszterelnökeként kíván dolgozni. „A kilencvenes években kiépült a nemzetpolitikai intézményrendszer, és ez többé-kevésbé működött is 2002-ig. Az újabb nagy váltás 2010-től kezdődött, majd a Fidesz nemzetpolitikája – többek között az egyszerűsített honosítási eljárás, a kettős állampolgárság, a Nemzeti Összetartozás Napja, a Határtalanul Program, valamint az Alaptörvény elfogadása révén – teljesedik ki” – foglalta össze a rendszerváltás utáni időszakot az államtitkár.
A jelenlegi nemzetpolitikáról Potápi Árpád úgy nyilatkozott, megkezdték a források áttekintését, és eddig összesen 21 milliárd forintot mutattak ki a tárcáknál, állami cégeknél és közalapítványoknál, amelyet határon túli célokra fordítottak az elmúlt évben. A következő nagy feladat viszont a gazdaságpolitika erősítése lesz a magyar nemzetpolitika területén.
A Kárpát-medencei gazdasági és társadalmi tér kialakítása és megerősítése amellett, hogy a Kormány gazdaságpolitikájának egyik legfontosabb eleme, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet Nemzeti Együttműködés programjának is kiemelt részét képezi. Szász Jenő a fórumon beszámolt arról, hogy az NSKI – az alapítói szándéknak megfelelően – elkezdte a Kárpát-haza Fejlesztési Rendszer kidolgozását, melyet A Kárpát-haza Fejlesztési Koncepció 2030 és A Nemzetegyesítés Fejlesztési Programja 2014–2020 tervdokumentumokban foglalt össze. A nemzeti fejlesztési programról Duray Miklós a következőképpen nyilatkozott: „Trianon óta ez az első gazdasági és tudás irányzatú össznemzeti fejlesztési törekvés.” Az NSKI elnöke továbbá kihangsúlyozta, hogy a két dokumentummal párhuzamosan létrejött a Kárpát-haza Fejlesztési Hálózat, amely jelenleg 300 külhoni szakértőt és 200 külhoni szervezetet foglal magában. Potápi Árpád úgy vélekedett, jó esély mutatkozik arra, hogy a Nemzetstratégiai Kutatóintézet másfél éves munkája nyomán még idén augusztus végéig kormányhatározat és konkrét cselekvési terv is készüljön.
Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke szerint a nemzetegyesítés gondolatát Magyarországon a szűk politikai elit érti és érzi, de a kádári örökség a nagy tömegekben „nehéz örökség”. Ezért fontos, hogy olyan kormány legyen Magyarországon, amely össznemzetben gondolkodik és ennek érdemességéről mindenkit meg kell győzni. Az elnök leszögezte:„Nem az magyar, akinek a nagyapja magyar volt, hanem akinek az unokája is az lesz. Ez a jövőbe tekintő nemzetstratégia lényege. Felelősséggel és hűséggel tartozunk a Kárpát-medence iránt és az a dolgunk, hogy ezt a gyermekeinknek is átadjuk.”
A fórumon szóba került a Székely Nemzeti Tanács – amelynek Szász Jenő alelnöke – polgári kezdeményezése, amely során partnereivel azt próbálta elérni, hogy az unió kezelje kiemelt figyelemmel azokat a régiókat, amelyeket nemzeti, etnikai, kulturális, vallási, nyelvi sajátosságok különböztetnek meg az őket körülvevő régióktól. A kezdeményezés elfogadása a székelyföldi autonómiatörekvéseket erősítette volna. A kezdeményezők azonban nem kezdhették el az egymillió aláírás összegyűjtését, mivel az Európai Bizottság úgy ítélte meg, a kezdeményezés nem tartozik a jogalkotási hatáskörébe. Ezt az EB-határozatot megtámadta a kezdeményező bizottság két tagja az Európai Unió luxembourgi bíróságán. A perbe az alperes EB oldalán lépett be Szlovákia, Görögország és Románia, a felperes kezdeményezők oldalán pedig Magyarország.
Szász Jenő szerint Románia és Magyarország ez ügyben kialakított állásfoglalása nyomán két különböző nemzeti felfogás bontakozik ki. A magyar állam az SZNT oldalán szállt ringbe, melyből tisztán látszik, hogy Magyarország, amikor fellép, valóban megvédi állampolgárait, úgy a bankoktól, mint mindenkitől, aki nem a magyar állampolgárok érdekeiben cselekszik. Ezzel szemben Románia – mint nemzetállam – saját állampolgárai ellen lép fel: nemzeti közösségei számára nem kívánja biztosítani a kollektív jogokat.
