Népi kézművességgel a nemzetegyesítésért

Fotó: Bodnár Patrícia

–  Több mint tíz éve, a PannonForrás hálózat alapításakor a felnőttképzés-fejlesztési irányokat jelölték ki külhoni és a magyarországi szakértők részvételével. Milyen eredményekre lehet büszke a szervezet?

–  Egységes magyar nyelvű képzési programokat készítettünk elő, akkor még egyedüliként működő, Kárpát-medencei fejlesztési hálózatként. A meghatározott irányok nagy része még ma is helytálló. Az alapvető célunk az volt, hogy a hiányos magyar nyelvű felnőttképzés helyzetén javítsunk a külhoni, magyarlakta régiókban. Magyarországon jelentős állami szerepvállalással a kilencvenes években létrejött egy regionális felnőttképzési központ hálózat, ennek tapasztalataira és tudásbázisára alapozva dolgoztuk ki az egységes magyar nyelvű képzési programokat és tananyagokat, amelyekre mindenhol szükség volt. Érintettük többek között a turizmust, a szociális és egészségügyi területet, az informatikát és a vadgazdálkodást. Mintegy másfél ezren végeztek e képzéseken 2007 és 2012 között. Az együttműködés eredményei beépültek a jelenlegi Kárpát-medencei hálózatépítő folyamatokba, ami előzménye, módszertani megalapozása volt további hálózatok létrehozásának. Így jött létre a Nemzetstratégiai Kutatóintézetben a Kárpát Haza Fejlesztési Szakértői Hálózat, valamint a Kárpát Haza Önkéntes Tűzoltó Hálózat, amit a Magyar Tűzoltó Szövetséggel közösen hoztunk létre, továbbá elemeztük és előkészítettük az E-magyar pontok továbbfejlesztésének lehetőségét. 

–  A továbbiakban hogyan tudták hasznosítani a felhalmozott ismereteket?

–  A tapasztalataink támpontot adtak ahhoz is, hogy miképpen kell felhasználni tagállami, európai uniós forrásokat a nemzetegyesítés érdekében, hiszen e források nemcsak az államhatárokon belül használhatók fel, hanem akár a teljes Kárpát-medencében. A 2007 és 2013 közötti ciklusban nem volt mód erre, mert a balliberális kormányok nem szorgalmazták. A jelenlegi, 2020-ig tartó ciklus során már lehetőségünk nyílt Kárpát-medence méretű uniós fejlesztési programokat kezdeményezni. 

–  Említene egy példát?

–  Arra jutottunk, hogy egy Kárpát-medence méretű fejlesztési összefogás kulturális értékekre, hagyományokra és közösségek együttműködésére is építhető, amelynek szerepe van a megélhetésben és a szülőföldön való boldogulásban, amennyiben ezt gazdaságfejlesztési programmá tudjuk alakítani.

–  Hogyan tudták átültetni a gyakorlatba a gondolatot?

–  A Nemzeti Művelődési Intézettel együtt feltártuk azokat a lehetőségeket, ahol a kultúrának közösségépítő és gazdasági szerepe van. Arra jutottunk, hogy ilyen a népi kézművesség, a gasztronómiai és borkultúra, a gyógynövénytermelés vagy a kulturális turizmus. E területek közül választottuk ki kísérleti projektként a népi kézművességet, azon belül is az ipari kenderre épülő mesterségeket.

–  Konkrétan mit szerettek volna elérni?

–  Az ipari kendergazdaság újraindítását a Kárpát-medencében, aminek egy leágazása a kézművesség továbbfejlesztése. Célul tűztük ki, hogy megvizsgáljuk, hányféle korszerű kézműves termék készíthető az ipari kenderből.

–  Mire jutottak?

–  A kenderből számos textília, élelmiszer, kozmetikum és használati tárgyak sokasága állítható elő. Megnéztük, hogyan lehet e termékcsoportokat korszerűsíteni, továbbfejleszteni. Így folyik most az a műhelymunka-sorozat, amelyben megszólítunk olyan innovatív közösségeket, kézműveseket, akik már foglalkoznak e termékcsoportokkal. 

–  Hol zajlanak majd a programok?

–  Két régióban is teszteljük a továbbfejlesztés lehetőségét. A Dél-Alföldön partiumi szereplőkkel, míg Észak-Magyarországon felvidéki kézművesekkel kiegészülve. Olyan kiváló külhoni közösségekkel kerültünk kapcsolatba, mint a nagyszalontai Sinka István Kézműves Kör, Bondár Hajnalka vezetésével, a Gömöri Kézművesek Társulása Nagy György irányításával, a nagykaposi kézművesek csoportja, amelyet Gabri Rudolf, a Magyar Ház vezetője fog össze, vagy éppen Magyarországon az Örökség Alkotóműhely Katrics Krisztinával az élen. A programban résztvevőknek feltettük a kérdést: jelenleg milyen termékeket állítanak elő és az értékesítés során milyen tapasztalatokat szereztek, illetve milyen új termékeket tudnak elképzelni, mely fejlesztési irányokban gondolkodnak, és ehhez milyen támogatási, együttműködési formákat tartanak szükségesnek. 

–  Milyen válaszokat kaptak?

–  A textilesek például a hagyományos szőttesek mellett lenből és kenderből készítenek modern női táskákat, mások az ősi magyar motívumokat hímezik divatos női ruhákra, többen állítanak elő már különböző ízletes és egészséges élelmiszereket.

–  Miért gondolják, hogy ezekre a termékekre szükség lesz?

–  A világban, de Magyarországon is jelentős növekedés előtt áll a kendergazdaság. Kevesen tudják, hogy a kender egészségvédő élelmiszer, többek között antibakteriális, gyulladáscsökkentő, jótékonyan hat a szív- és érrendszerre, daganatmegelőző hatása van. Magjából olaj és liszt nyerhető, utóbbiból kenyér süthető, de a hántolt mag is fogyasztható, ahogy készítenek a növényből különböző pástétomokat is. 

–  Nem kerülhetem meg a kérdést: nem tartanak attól, hogy a hírre ráveti majd magát a liberális média?

–  De, igen, sajnos a kendert a közvélemény nagy része még mindig a marihuánával azonosítja, ezt a szemléletet is meg kívánjuk változtatni. Ezért kezdjük a programot a népi kézműves termékekkel. 

–  Ha egészséges és fogyasztható az ipari kender, azt fogják kérdezni, miért nem legalizálják a kender termesztését.

–  Tisztázni kell, hogy a vadkender és az ipari kender két különböző növény. A kábító hatású THC, ami a vadkenderben található, az ipari kenderben jelentéktelen koncentrációban fordul elő, ráadásul egy másik hatóanyag azt is semlegesíti. Arról nem beszélve, hogy megvannak a szabályai, miként termeszthet valaki ipari kendert, amit a hatóságok szigorúan ellenőriznek. 

–  Milyen hagyományai vannak a magyar kultúrában az ipari kender termesztésének? 

–  Egykor a magyar fajták voltak a legkiválóbbak, a tizenkilencedik században kendernagyhatalom voltunk: Magyarországon nyolcvanezer hektáron termesztették a növényt, ma az egész világon hatvanezer hektáron. A gazdasági haszna mellett a magyarság életében jelentős közösségépítő szerepet töltött be, elég csak a fonókat említeni, ami a társas kapcsolatok és a kulturális élet színtere is volt. Manapság Franciaország, Hollandia, Németország a legnagyobb termelő, de Kanada és Kína is egyre nagyobb fantáziát lát a növényben, és az a célunk, hogy e konjunktúrából mi, magyarok sem maradjunk ki. 

–  Hogyan profitálhatnánk a kender termesztéséből?

–  A növény minden részét, így a virágzatát, a szárát, a levelét és a magját is hasznosítani lehet, ezért ha egy térség összefog és közösen dolgozza fel a növényt, akkor annak olyan gazdasági hatása lehet, ami megtöbbszörözi a termőföld jövedelem-termelő képességét. 

–  Amit a külhoni magyarok megtermelnek, azt az anyaország átveszi?

–  Pontosan. A Magyar Állandó Értekezlet legutóbbi ülésén maga a miniszterelnök úr fogalmazta meg, hogy minden egy forint külhoni befektetés két forint magyarországi GDP-emelkedést kell eredményezzen. Mi úgy képzeljük, hogy 2030-ra Magyarország lesz Európa legjelentősebb kenderfeldolgozó központja, míg a Kárpát-medence a földrész legnagyobb kendertermesztő térsége. 

–  Igen nagy ívű tervek.

–  Számos felhasználási terület kínálkozik a növény hasznosítására. Ha a kender rostját elválasztjuk a pozdorjától, akkor előbbit például az autó-, utóbbit az építőipar hasznosíthatja. Emellett a kendernek van fakiváltó képessége is, szárából tüzelőként használt pellet készíthető. Fel lehet építeni egy olyan rendszert a Kárpát-medencében, amelynek keretében a külhoni területeken megtörténik a termesztés, valamint az elsődleges feldolgozás, azaz szétválasztják a növény különböző ré­szeit. Magyarországon pedig a másodlagos, központi feldolgozó centrumok működhetnek. 

–  Milyen határidőt adtak maguknak?

–  Májusban leteszünk egy programjavaslatot a Kárpát-medencei kézművesség fejlesztésére, és azokkal a közösségekkel fogunk együttműködni, amelyek nyitottak a program iránt. A 2021-27-es uniós fejlesztési célokkal is összhangban áll a kendergazdaság, mert az irányelvek között az innovatív, csökkenő szén-dioxid-kibocsájtású gazdaságra való áttérés és a vidék előtérbe helyezése hangsúlyosan szerepel. 

–  Miért kellenek önök ehhez a programhoz, a piac nem tudja megoldani ezt a kérdést?

–  A gazdák azt termelik, amire jól fizető kereslet van. Ha a kenderre lesz, azzal fognak foglalkozni. Ma azonban kendert termeszteni keveseknek jut eszébe. A piac nem hangolja össze azt az összetett rendszert, amit a kendergazdaság igényel, a vetőmag nemesítésétől és a szaporításától kezdve, a növény termesztésén és az azzal összefüggő technológiai ismertek összegyűjtésén át a feldolgozás koordinálásig. Marketingismereteket, a piaci értékesítést sem lehet feltétlenül elvárni egy gazdától. 

–  Mire helyezik a legnagyobb hangsúlyt ebben az esztendőben?

–  A legfontosabb a közepes és nagy méretű feldolgozóüzemek létesítése, kiegészítve a kézműves műhelyek létrehozásával. Ez húzza majd maga után a teljes rendszert. 
A kender példáján keresztül látható lesz, miként válhatnak a kulturális és közösségi érté­keink, a hagyományaink gazdasági erővé, illetve a szülőföldön maradás zálogává. Fontos, hogy nyitottságra ösztönözzük a kézműveseket. Nem kell megragadni a jelenlegi szinten, és korszerű, vonzó termékeket is lehet készíteni a ma emberének.