A könyv fő motívumát képező, azóta már kidöntött szilágylompérti pléhkrisztus pontos mását állították fel a gimnázium udvarán. A Kalmár István, Kozma Gábor és Pikó Sándor által elkészített kereszt azt az ígéretet váltotta be, amelyet a szerző fogalmazott meg könyvében: mihelyt megfelelő helyet talál hozzá, rekonstruálja és újból felállítja a szilágysági pléhkrisztust.
Szász Jenő az ünnepségen kijelentette: egymásra talált a gondolat, a szándék, a vállalás és a lehetőség. A Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke emlékeztetett arra is, hogy a katolicizmus visszatértének háromszázadik esztendejét ünnepeljük Debrecenben, valamint a gimnázium huszadik évfordulóját, majd az út menti pléhkrisztusok jelentését és jelentőségét vázolta fel: „A pléhkrisztusok mindenütt a kétezer éve lezajlott passiót idézik elénk. És figyelmeztetnek minden azóta volt történelmi botrányra, a fanatizmusra és emberi szenvedésre; a származás, a meggyőződés és a hit tömeges meggyalázására. És amíg lesz áldozat és ártatlanul szenvedő, amíg értéknek számít a kiengesztelődés és a megbocsátás, ezek a krisztusok - újabb és újabb kifejezési formába rejtve tartalmukat - jelképek maradnak. Imádságos helyként intenek az emberi szenvedésre, az önkényére, az oktalan sírásra.”
„A hit, a remény és a szeretet jelképe ez a kereszt, amely a semmiből született újjá, éppen úgy, ahogyan a háború után egy tollvonással megszüntetett iskolánk is 1996-ban” – jelentette ki Bódis Zoltán igazgató, hozzátéve, hogy az iskola udvarán méltó helyre került a feszület.
Az ünnepi beszédeket követően Bosák Nándor, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye leköszönő püspöke felszentelte a keresztfát, majd Szász Jenő Székelyföldről hozott földet helyezett el a lábánál, megkezdve azt a szép hagyományt, amely szerint a külhoni kirándulások alkalmával, mindig egy-egy kupac föld kerül majd a feszület tövébe az adott helyről, hogy végül Kárpát-medencei anyaföldekből emelt dombon állhasson a Pléhkrisztus.
Tekintse meg a rendezvényről készült videóösszeállítást:
