Maszelka János a székelyföldi tájak festőjeként, a pasztell mestereként vívott ki hírnevet magának. Alkotásain megelevenedni látjuk a paraszti létformát, annak gyötrelmeit és örömeit. Perspektívái természet- és emberközeli látásmódot sugallnak, képein a táj és az ember lelki közösségét, egységét, a természettel való együttélés ősi, tiszta világát ábrázolja.
Szász Jenő kiemelte, hogy Maszelka János, megfestve a székelyföldi tájat, a környékbeli utcákat és házakat, a lankákon legelő állatokat, az ismerős arcvonásokat – ezt az ősi, tiszta világot, amely a székely emberek többségének a mai napig sajátja – az Úristen mosolyát is képes volt a vászonra varázsolni. Olyan művész volt, aki számára a család nem elhagyható vagy lecserélhető fogalmak csupán, hanem egyenesen az élete fundamentumát jelentették – szögezte le az NSKI elnöke.
A kultúrát nem csak képeivel, de szervező tevékenységével is támogatta, többek között művésztelepet, alkotótábort vezetett Homoród-mentén, sokaknak alkalmat adott a közönség előtti bemutatkozásra – fejtette ki beszédében Németh Zsolt. Az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke szerint Maszelkát egy átfogó, komplex szemlélet jellemezte, amely nem csupán a képzőművészetre korlátozódott, hanem megnyilvánult a tudásban, a könyvek szeretetében, a környezet, a természet védelmében, az élet egészének dicséretében.
Banner Zoltán elmondása szerint a művész olyan mértékben volt képes azonosulni a székely emberek gondolkodásmódjával, hogy néhány vonással meg tudta jeleníteni lényegüket. Művészetében megnyilvánult felelősségérzete a természet és a társadalom iránt, vállalta, hogy a Teremtő munkáját folytatja, amellyel a Fennebbvaló megbízta. Olyan ember volt, aki még a legreménytelenebb időkben is tudott fényt és forrást fakasztani a sziklából – zárta gondolatait a művészettörténész.
A kiállítás december 20-ig tekinthető meg a Teréz körút 9. szám alatt.
