E közlés rá kívánja irányítani a tudományos közvélemény és az európai szakpolitika-alakítók figyelmét, hogy a külhoni magyarság (és más őshonos etnikai kisebbségek) a bevándorló közösségektől eltérő mintákat követhetnek. A jelenlegi – gyakran aszimmetrikus – nyelvhasználati terekben, amelyekben az őshonos kisebbségek élnek, a diverzitás nem segíti e közösségek tagjainak kiteljesedését.
Kutatásunk igazolta, hogy a kisebbségi magyarság tagjait nagyobb eséllyel találjuk meg olyan munkahelyeken, ahol a magyarság felülreprezentált. E mögött az érdekes térbeli jelenség mögött vállalkozásmenedzsmenti és gazdaságszociológiai magyarázatok is feltételezhetők.
A közölt tanulmány alapja az NSKI által európai uniós támogatással megvalósított 2018/19-es Életminőség és Jólét Kutatás, amely a külhoni magyarság társadalmi és gazdasági pozícióiról tudósító komplex adatbázist épített. Az adatok feldolgozásában és a cikkírásban Intézetünkön kívüli magyarországi és erdélyi tudományos partnerek és amerikai vendégkutatók is részt vettek.
A cikk adatai:
Csata, Z., Péti, M., Compton, B., Liu, A. H., & Sándor, Z. (2024). The income effects of minority co-ethnic employment: the case of Hungarians in central and Eastern Europe. Journal of Ethnic and Migration Studies, 1-23.
A cikk itt olvasható
A cikk kivonata magyarul:
A neoklasszikus közgazdaságtani szakirodalomban makacsul tartja magát az a hipotézis, hogy a különböző etnikumok akkor fognak tartósan együttműködni egymással, ha gazdasági természetű stratégiai érdekük fűződik hozzá. A heterogén társadalmak integrációja tehát elsősorban a piacon keresztül vezet.
Az etnikailag sokszínű munkahelyek működtetése viszont plusz tranzakciós költségekkel jár, különösen, ha a munkatársaknak eltérő az anyanyelve. Ezek a nyelvi rezsimek ritkán szimmetrikusak (általában az őshonos kisebbségek nyelvhasználati lehetőségei szorulnak vissza a vegyesen lakott terekben), gyakran gazdasági és hatalmi egyenlőtlenségeket is takarnak, az ebből származó félreértések, ill. feszültségek kezelése költséges.
A külhoni kisebbségi magyarok körében végzett vizsgálatunk következtetése az, hogy ha a piacot magára hagyjuk, az inkább az etnikailag homogén intézményi megoldásoknak, az úgynevezett koetnikus klaszteresedésnek kedvez, és a szegregációt erősíti a gazdaságban. További dereguláció helyett tehát olyan működő közpolitikákra van szükség, amelyek a nyelvi aszimmetriák csökkentését vagy megszüntetését célozzák a mindennapi gazdasági természetű interakciókban is.
