Tisztelt Egyházi és Világi Méltóságok!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Minden út Rómába vezet.
A közgondolkodás szerint amikor ezt mondjuk, akkor a Krisztus születése előtti nyolcadik században alapított ókori metropolisz, a fél világot magába foglaló Római Birodalom politikai, szellemi és közigazgatási központjának, illetve fővárosának lélegzetelállító nagyságára utalunk.
A minden út Rómába vezet gondolata azonban először a XII. században, a Nyugatrómai Birodalom bukása után több évszázaddal később jelenik meg a forrásokban. Egészen pontosan 1175-ben, amikor a kor ünnepelt teológus költője, Alanus ab Insulis megírja a Példabeszédek könyve című művét.
Ebben így fogalmaz: „Boldog a szegény, aki maga választotta szegénységét, hiszen útját félelem nélkül járhatja be, mivel nem les rá tolvaj és rabló. Ezernyi út vezeti az embereket az évszázadok lefolyta alatt Rómába, akik teljes szívükkel az Urat akarják keresni.”
Valójában nem ókori, hanem keresztény ihletésű szólásról van tehát szó.
Magyarán, a Rómába vezető utak nem egy adott földrajzi pontba navigáló, fizikailag értelmezhető hálózatot, hanem a hitet és az Urat keresők megérkezését jelentik.
Mi magunk is, most – Advent második vasárnapján, a Szeplőtelen Fogantatás és Szent Lúcia ünnepe között – a Feltámadás, az Öröm és a Világosság útját követve érkeztünk Rómába.
Ha nem lenne Feltámadás, akkor Jézus keresztútja Pilátus palotájából egészen a sírig, semmiben sem különbözne egy szokványos kivégzési menettől, amit megannyiszor gyakoroltak az egykori birodalom területén.
Ha nem lenne Öröm, akkor értelmetlen és reménytelen lenne elviselni a bánatot és a keserűséget, ha pedig nem lenne Világosság, akkor egész egyszerűen elvesznénk a sötétségben.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ahhoz azonban, hogy megtaláljuk a fényt, át kell jutnunk a sötétségen.
Ahhoz, hogy elérjünk az Örömúthoz, végig kellett járnunk a Keresztutat is.
A Via Lucis nem teljes a Via Crucis nélkül, és ugyanúgy a Via Crucis sem lenne teljes a Via Lucis nélkül.
A Keresztút Örömút nélkül nem lenne más, mint egy, a kivégzőosztag és a kivégzés helye felé vezető kínkeserves és reménytelen út.
A feltámadás hitére épül az egész kereszténység, a feltámadás hite és reménye ad értelmet pedig a mi életünknek is.
A Via Crucis a Via Lucisban – a feltámadásban – leli meg valódi jelentését, más fénybe helyezve azt, és ezt a fényt látjuk viszont Párkányi Raab Péter kiállítóművész szobrain, és most itt a fotóin is.
Szent Pál apostol, akinek – Szent Péterrel együtt – egy kőlap őrzi a térdnyomát ebben a templomban, mindezt úgy fogalmazza meg a korintusi hívekhez írt első levelében, hogy „ha (…) Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is.”
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Szent Péter és Szent Pál apostolok mellett az e templom nevét adó Szent Franciska Róma társvédőszentje. Olyan kegyhelyen vagyunk, amely az 1300-as évektől kezdve az olivetánus Benedek-rendi szerzetesek rendházaként működik. Szent Benedek a Regulában arra tanít, hogy amikor egy vendég kopogtat a rend ajtaján, akkor maga Krisztus kopogtat, és – Dom Benedetto atya elmondása szerint – elsősorban ez a lelkiség vezette, mikor minket befogadott.
Hálásan köszönöm neki, illetve Erdő Péter bíboros úrnak, akinek a címtemplomában vagyunk, hogy az első kérdő és kérő szóra fogadták a kiállítást.
A templom névadóját, Szent Franciskát az autóvezetők védőszentjeként is tartják számon. Ide, ehhez a templomhoz zarándokolnak el minden évben az autósok, hogy pártfogást, oltalmat és biztonságot kérjenek tőle.
Nekik talán könnyebb dolguk van: csak el kell indulniuk, hiszen minden út Rómába vezet…
Azoknak viszont, akik szerte a nagyvilágban jelen pillanatban nem utazáson törik a fejüket, hanem azon, hogy miként vészelhetik át szeretteikkel együtt a háborúkat, az értelmetlen vérontásokat és pusztításokat, elhoztuk a keresztény Magyarország üzenetét.
Ez pedig nem más, mint a Hit, a Szeretet, a Béke – és Advent második vasárnapja lévén – a Remény üzenete.
Advent a Fény felé közeledés ideje. Ahogy Párkányi Raab Péter magyarországi Via Lucisa egy dombra felvezető úton terül el, úgy emelkedik fel lelkünk is a betlehemi fény felé, miközben elmélyülünk azokban a mondanivalókban, amelyeket a stációk mesélnek el nekünk. Igy válunk mi is “napkeleti bölcsekké”, akik a fényt követve megtaláljuk Jézust, az igazi fényt.
Áldott adventi várakozást és sikeres megérkezést kívánok Mindannyiuknak!
Róma, 2023. december 10.
