Nagyméltóságú és Főtisztelendő Főesperes úr!
Kedves Igazgató Asszony!
Kedves Művészek, Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Nagy szeretettel és tisztelettel köszöntöm Önöket, Húsvét és Pünkösd között félúton.
Nagy örömmel találkoztam néhányukkal nemrég, Őszentsége Ferenc pápa budapesti látogatásának helyszínein, ezért engedjék meg, hogy a Kossuth téren mondott homíliájából idézzek: „Testvérek, ahogy ma itt vagyunk, érezzük meg annak örömét, hogy Isten szent népe vagyunk: mindannyian az ő meghívásából születünk; ő gyűjtött egybe minket, és ezért vagyunk az ő népe, az ő nyája. Azért hívott itt egybe minket, különbözzünk bár egymástól és tartozzunk bár különböző közösségekhez, hogy szeretetének nagysága mégis egyetlen ölelésben egyesítsen minket.”
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ahhoz, hogy elérjünk az Örömúthoz, végig kellett járnunk a Keresztutat is.
És mint ahogy a fény ad értelmet a sötétségnek, úgy az Örömút ad értelmet a Keresztútnak is.
A Via Crucis nem teljes a Via Lucis nélkül, és ugyanúgy: a Via Lucis sem kerek a Via Crucis nélkül.
A Keresztút Örömút nélkül nem lenne más, mint egy, a kivégzőosztag és a kivégzés helye felé vezető kínkeserves és reménytelen út.
Ha nem lenne feltámadás, akkor Jézus keresztútja Pilátus palotájából egészen a sírig, semmiben sem különbözne egy szokványos kivégzési menettől, amit megannyiszor gyakoroltak a császár nevében a birodalom területén.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A feltámadás hitére épül az egész kereszténység, a feltámadás hite és reménye ad értelmet a mi életünknek is.
A feltámadás ugyan nem semmisíti meg a szenvedést és a halált, de értelmet ad annak.
Tudjuk, hogy volt már olyan eretnekség a keresztény évszázadok során, amelynek hívei azt tanították, hogy Jézus nem is szenvedhetett emberi módon, mivel Isten volt. De, valóságos emberként Jézus az ember minden gyötrelmét, fájdalmát átélte a Golgota felé vezető úton, a kereszten, és általában emberi, földi élete pillanataiban. Talán ezzel is magyarázható és érthető, hogy a krisztushívő ember miért erősebb és kitartóbb a megpróbáltatás idején.
Miért tudtak papok a kommunista börtönökben kínok között is rámosolyogni kínzóikra?
A megváltott lét öröme abból ered, hogy a szenvedésben, nehézségben az ember nincsen egyedül. Ahogyan a náci haláltáborban kivégzett német evangélikus teológus, Dietrich Bonhoeffer írja – kifejezve a Megváltó szenvedésének valóságát –, hogy: „Jézus keresztje nem a föld fölött lebegett, hanem a földbe volt állítva.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A Via Crucis a Via Lucisban – a feltámadásban – leli meg valódi jelentését, más fénybe helyezi azt. Ezt a mély teológiai gondolatot üzeni a két kiállítóművész.
Külön öröm számomra, hogy Párkányi Raab Péterhez – akinek elköteleződéséről már a Boldogasszony kiállításunk kapcsán meggyőződhettünk – ezúttal a Nemzetstratégiai Kutatóintézet munkatársát, Sárba Katalint kérte fel a közös munkára.
A köznyelvben használatos kifejezések, mint a szenvedés, a halál és a feltámadás az ő olvasatukban annyit jelentenek, mint a nagybetűs Fény útján szemlélni a világot. Az egyik legnehezebben megmunkálható anyag, a kő válik egy felszabadító üzenet forrásává Párkányi Raab Péter művészetében, a kő lesz a feltámadás, az öröm és a világosság útja felénk, e tárlat csodálói számára.
A Sárba Katalin fényképezőgépén áthaladó fény pedig képes egy-egy olyan pillanat megörökítésére, amely talán fel se tűnne számunkra, de amely teljesen más törésben láttatja a világot és az embereket.
Mindez egyrészt a művészek mély hitéről tanúskodik, másrészt a kereszténységnek egy mondhatni újszerű és tömör, lényegi megfogalmazását jelenti, amely megmutatja a sokszor sötétben tapogatódzó, magába fordult világnak, hogy létezik, és aki képes átengedni magán, annak az életét Isten áldása fogja kísérni.
Kedves Székelyudvarhelyiek!
Megkockáztatom, hogy Párkányi Raab Péter és Sárba Katalin kiállítása a lehető legjobbkor érkezett Székelyudvarhelyre.
Talán mi vagyunk azok, akik még mindig nem értünk a keresztutunk végére.
Ezért kérem, engedjék meg, hogy a Szentatya egy másik gondolatával zárjam a mondandómat: „Szeretteim, Jézus, a Jó Pásztor nevünkön szólít minket, és végtelen gyengédséggel gondoskodik rólunk. Ő a kapu, és aki őrajta keresztül lép be, annak örök élete van: ő a mi jövőnk, a „bőséges élet jövője” Ezért soha ne csüggedjünk el, soha ne engedjük, hogy megfosszanak minket attól az örömtől és békességtől, amelyet ő adott nekünk, ne zárkózzunk be a problémákba vagy a fásultságba!”
Ne feledjék: a szenvedést mindig feltámadás, a keresztutat pedig mindig a Fény útja követi.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
Elhangzott a Via Lucis – A feltámadás, az öröm és a világosság útja, Párkányi Raab Péter Kossuth-díjas szobrászművész és Sárba Katalin fotóművész közös kiállításának megnyitó ünnepségén.
Székelyudvarhely, 2023. május 9.
