A Református templomban délelőtt tíz órakor került sor az első, délben a második, majd délután négy órakor a harmadik istentiszteletre, ezt követően a község központjában a tatárjárás és a két világháború áldozatainak emlékoszlopát koszorúzták meg a résztvevők. Az emlékoszlopot 2002-ben, Szék 1000 éves fennállásának ünnepén avatták fel Orbán Viktor miniszterelnök jelenlétében.
Ünnepi beszédében Szász Jenő emlékeztette az egybegyűlteket, hogy Szent Bertalant, a mártírhalált halt apostolt a keresztény hagyomány nemcsak ördögűzőként tartja számon, hanem a gyógyítások égi pártfogójaként is, éppen ezért – három évszázad távlatából – talán elmondható: a gyászünnep ma már nem csak az áldozatokról, a pusztulásról és pusztításról való megemlékezésnek és tiszteletadásnak, hanem a gyógyító és reménykeltő jövőbetekintésnek is az ünnepe.
A magyarság a saját kárán tapasztalta meg az idegen kultúrájú és vallású népek fosztogatását és elnyomását, ezért is elkötelezett saját kultúrája, saját vallása, saját identitása és jövőképe mellett, ami azt jelenti, hogy békében és nyugalomban szeretne élni ősei szállásterületén, a Kárpát-medencében – fejtette ki az NSKI elnöke, aki Reményik Sándor soraival zárta gondolatmenetét:
„Virrasztottunk mi tetszhalottat már,
Álltunk sok vihart, nekünk ez sem új,
Ha kiszaggattak, új gyökeret vertünk.
Mi tudjuk, mit jelent: balszél, ha fúj!”
