Az idei Tusványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor keretei közt felállított Orbán Balázs sátorban intézetünk kilenc különböző programról és kutatásról adott részletes és pontos tájékoztatást a nagyszámú érdeklődőnek, köztük természetesen a sajtó képviselőinek is.
A szóban forgó „A nemzeti integráció magyarországi elfogadottságának és támogatottságának vizsgálata” című kutatás négy blokkból álló kérdőívből (A/integráció, nemzeti identitás, társadalmi távolság; B/határon túliakat érintő közpolitikai intézkedések; C/ismeretek, tájékozódás; D/szocio-demográfiai háttér) és összesen 85 kérdésből állt.
A 18 év feletti teljes magyarországi lakosság reprezentatív mintája alapján készített kutatás szigorú módszertani szempontjait az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjának Kisebbségkutató Intézete határozta meg.
A nyolcvanöt kérdés egyike arra vonatkozott, hogy ki az a személy, aki a válaszadók szerint leginkább képviseli a magyar nemzetet. A közel kétezer válaszadótól azt kértük, hogy tetszőlegesen válasszanak három személyt, azaz ún. „nyitott” kérdést fogalmaztunk meg, egy személyt sem nevesítettünk, a kérdezőbiztosoknak pedig nem volt befolyásolási lehetőségük. A megkérdezettek több száz különféle személyt neveztek meg. A válaszok egybevetése után derült ki, hogy az első tizenöt személy sorrendje a következő: Orbán Viktor, Kossuth Lajos, Széchenyi István, Petőfi Sándor, Áder János, Deák Ferenc, Tőkés László, Puskás Ferenc, Szent István, Hosszú Katinka, Kölcsey Ferenc, Göncz Árpád, Hunyadi Mátyás, Szentgyörgyi Albert és II. Rákóczi Ferenc.
Az adatok részletes elemzésére és magyarázatára az idén megjelenő kutatási jelentésünkben kerül majd sor, azt viszont már most bizton állíthatjuk – a kutatás többi, objektív eredményének fényében is –, hogy Magyarországon, az Orbán Viktor miniszterelnök által következetesen képviselt nemzetstratégiai és nemzetpolitikai döntések széleskörű társadalmi támogatottságát mértük.
Ezért is tartjuk felettébb sajnálatosnak, hogy a nemzeti integráció, illetve a határokon átívelő nemzetegyesítés ügye a média egy részének, illetve az ellenzéki pártok számára még mindig és éppúgy pártpolitikai kampánytéma, mint volt 2004. december 5-ét megelőzően.
