A magyar fejlesztésű Diapro rendszerek forradalmasítják a liturgikus célú énekvetítést, könnyen kezelhető, korszerű megoldásokkal segítik a hívek bekapcsolódását a szertartásokba. A projektoros vetítéseket egyszerűen vezérelheti a kántor, széleskörű vizuáltechnikai megoldások állnak a templomok – saját igényeik szerinti – rendelkezésére.
A Diapro rendszert Magyarországon számos helyen alkalmazzák sikeresen, többek között a Debreceni Nagytemplomban, a veszprémi Szent Margit templomban, a váci Nagyboldogasszony, a szombathelyi Sarlós Boldogasszony és az esztergomi Szent Péter és Pál székesegyházakban, illetve megannyi budapesti bazilikában és templomban.
Főtisztelendő Brezina Károly, a ráckevei Keresztelő Szent János templom plébánosa a következőket nyilatkozta a Diapro rendszerről: „Az énekszövegek jól szerkesztettek és könnyen olvashatóak. Nagy előnye a programnak, hogy szinte valamennyi – a mai gyakorlatban használt – magyar egyházi énekeskönyv énekeit tartalmazza. Ha a kántor a programot új énekkel akarja gazdagítani, az könnyen hozzáadható a tárhoz. A program egyszerű megoldással kottás énekszövegek és képek megjelenítésére is alkalmas. Felhasználható továbbá elmélkedéshez, rózsafüzér imádkozásához, keresztúti ájtatossághoz, szentbeszéd alatti kép-, ábra- és szövegmegjelenítéshez is. A program manuális kezelhetősége igen kiváló, ami azt jelenti, hogy a számítógép billentyűzetén kívül a beépített nyomógomboknak köszönhetően akár lábbal is irányítható. A program igen praktikus módon távirányító modult is tartalmaz, mely a további felhasználás széles skáláját nyitja meg.”
A Nemzetstratégiai Kutatóintézet tevékenysége elsősorban a Kárpát-medencei külhoni magyarság szülőföldön való megmaradását, boldogulását és gyarapodását szolgálja, különös tekintettel a humánerőforrásra, mint legfontosabb tényezőre. Az NSKI az elmúlt években számos olyan – eszközfejlesztéssel egybekötött – székelyföldi és kárpátaljai kutatást végzett, amelyek két területre: a magyar nyelvű oktatásra és a magyar nyelvű vallásgyakorlatra összpontosított. Az oktatáskutatások azt igazolták, hogy a modern informatikai eszközök kínálta lehetőségek és az új innovatív módszerek nagymértékben csökkentik a kisebbségi oktatás versenyhátrányát, hatékonyabbá, egyszersmind vonzóbbá teszik az ezekkel az eszközökkel rendelkező intézményeket a szülők és a gyermekek részére. A korábbi család- és valláskutatási programok (Vándorbölcső Program, az Udvarhelyszéki falvak valláskutatása stb.) pedig ráirányították a figyelmet a vallásgyakorlat intenzitása és a gyermekvállalási hajlandóság közötti összefüggésre. Nagymintás Kárpát-medencei társadalomtudományi felmérések mutattak rá arra, hogy a külhoni magyarság életében – ezen belül is különösen Székelyföldön – az egyházak és a vallás szerepe az anyaországban tapasztalhatónál jelentősebb, a külhoni magyar közösségek vallásosabbak és hitéletük rendszeresebb.
Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke elmondta, hogy kutatásokkal egybekötött székelyföldi és kárpátaljai eszközfejlesztési mintaprogramjaik Reményik Sándor majd száz éve megfogalmazott örökérvényű gondolatát követik: ne hagyjátok a templomot, a templomot s az iskolát. Ezen eszme mentén zajlik a mostani kutatási program is, amelynek fő témakörei a pazstorizációs tevékenységen keresztüli közösségszervezés, formálás és gyarapítás, illetve ezek strukturális mintázatainak leírása, amelyeket az esettanulmányok bázisául kiválasztott plébániáival és gyülekezeteikkel közösen kívánnak végrehajtani. A kutatási eredmények alapján pedig olyan javaslatok fognak születni, amelyek segítik a jövő szakpolitikai döntéshozatalait. |