Az augusztus 19-én Várhosszúréten megrendezett ünnepségen részt vett Szilágyi Péter nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár, valamint Németh Szilárd parlamenti képviselő is.
Az emlékmű Ulman István fafaragó és László Ottó vasműves iparművész alkotása, mely a helyi római katolikus templomkertben lett elhelyezve. Az emlékmű felavatásának alkalmával Esterházy János családjának lengyel ágához tartozó leszármazottai is ellátogattak Várhosszúrétre. Nm. és Ft. Erdélyi Géza, Molnár Imre, Ulman István és Ulman Zsolt mellett Elzbieta Lastowiecka is köszöntötte a résztvevőket, és mondott köszönetet azért, hogy emlékművet állítottak felmenőjüknek. „Ma Esterházy Jánosra emlékezünk, és számtalan névtelen társára, akik hozzá hasonló értékeket, elveket vallottak, és hozzá hasonlóan kellett meghalniuk. Esterházy sorsa azt mutatja, hogy azoknak az embereknek, azoknak a politikusoknak, akik a populista jelszavak olcsó útjára lépnek, nagyon gyorsan az enyészet lesz a sorsuk. Elfelejtik őket. Azonban az, aki hűséges az értékeinkhez, beírja nevét a maradandóság könyvébe. Esterházy János ezt az utat választotta. Milyen furcsa, hogy az ő bűntelensége egyesek számára a legnagyobb bűnt jelenti, hiszen Szlovákiában hatvan évvel halála után sem történt meg a rehabilitálása” – mondta Elzbieta Lastowiecka.
A délutáni órákban a rendezvény kerekasztal-beszélgetéssel folytatódott a mártírgróf mai megítéléséről. A beszélgetés során Molnár Imre, Fráter Olivér, Lomnici Zoltán, Balassa Zoltán, Janek István, Arkadiusz Adamczyk, Kocsi László Attila és Tóth Endre azt vitatták meg, vajon miért és meddig kell még a nemzeti kisebbségek elkötelezett védelmezőjének, Esterházy Jánosnak a vádlottak padján ülnie.
Fráter Olivér, az NSKI elnökhelyettese arra mutatott rá, hogy Esterházy, akárcsak Márton Áron, olyan szilárd példaképe az egyetemes magyarságnak, aki minden korban fáklyaként mutatja, és egyben világítja be az utat a nemzet számára.
