| A rendezvény középpontjában a székely identitás, a népviselet, a közösségi összetartozás és a hagyományőrzés állt. Az eseménysorozat már napokkal korábban elkezdődött. Székelyudvarhely főterén szabadtéri fotókiállítás nyílt, amely régi családi felvételeken, ünnepi portrékon és archív fényképeken keresztül idézte fel Udvarhelyszék viseleti hagyományait. A kiállítás különleges hangulatot teremtett: a múlt század elejének viseletei, a kézzel szőtt szoknyák, lajbisok, mellények és ünnepi fejviseletek nem múzeumi tárgyként jelentek meg, hanem élő örökségként. A szervezők célja az volt, hogy a fiatalabb generációk is felismerjék: a népviselet nem csupán folklór, hanem a közösségi identitás egyik legerősebb szimbóluma.
A rendezvény napján már a reggeli órákban benépesült a székelyudvarhelyi Márton Áron tér és a református kollégium udvara. Udvarhelyszék különböző tájegységeiről – Bardocszékről, Sóvidékről, Homoród mentéről, Nyikó mentéről, Keresztúrszékről, a Nagy-Küküllő mentéről és Havasaljáról –érkeztek hagyományőrző csoportok, családok és civil szervezetek. Sok település teljes küldöttséggel vett részt az eseményen: idősek, fiatalok és gyermekek együtt öltötték magukra falujuk hagyományos viseletét.
A résztvevők ünnepélyes felvonulással vonultak végig a városon a Szent Miklós-hegyi római katolikus templomhoz, ahol ökumenikus istentiszteletet tartottak. A különböző felekezetek közös jelenléte jól érzékeltette, hogy a rendezvény túlmutatott a népművészeti bemutatón: a székely közösségek lelki és kulturális összetartozását kívánta megerősíteni. A templomi alkalmat követően közös csoportkép készült, amelyen több száz népviseletbe öltözött résztvevő jelent meg. A látvány egyszerre volt ünnepélyes és megható: színes szőttesek, hímzett ingek, fekete kalapok, gyöngyös párták és csizmák töltötték meg a főteret.
A délutáni programoknak a Rákóczi Center adott otthont. Itt került sor az ünnepélyes megnyitóra, majd a települések népviseleti bemutatóira. A résztvevő közösségek nemcsak ruházatukat mutatták be, hanem énekekkel, néptáncokkal és rövid kulturális műsorokkal is készültek. A közönség így betekintést nyerhetett Udvarhelyszék rendkívül gazdag és sokszínű népi kultúrájába. A bemutatók során jól láthatóvá vált, hogy bár a székely viseletek között számos közös elem található, minden tájegység megőrizte sajátos színvilágát, szabásmintáit és díszítőmotívumait.
A rendezvény egyik legfontosabb mozzanata a „Tiszteletbeli Székely” címek átadása volt. A szervezők olyan személyiségeket részesítettek elismerésben, akik munkájukkal, közéleti szerepvállalásukkal vagy kulturális tevékenységükkel sokat tettek a székelységért és a nemzeti összetartozás erősítéséért. A 2025-ös találkozó egyik legismertebb kitüntetettje Nacsa Lőrinc nemzetpolitikáért felelős államtitkár volt, aki ünnepi beszédében hangsúlyozta, hogy a székely közösségek példát mutatnak kitartásból, hagyománytiszteletből és összefogásból.
A rendezvény hangulatát végig a közösségi élmény határozta meg. A hivatalos programok után közös ebéd, népzene és táncház várta a résztvevőket. A különböző településekről érkezett csoportok együtt énekeltek és táncoltak, miközben alkalom nyílt régi kapcsolatok megerősítésére és újak kialakítására is. Többen hangsúlyozták, hogy az ilyen eseményeknek különösen fontos szerepük van a mai világban, amikor a globalizáció és az elvándorlás miatt sok közösség identitása meggyengülni látszik. A népviselet itt nem pusztán díszes ruhadarabként jelent meg, hanem az önazonosság és a megmaradás jelképeként.
Az „Udvarhelyszék népviseletben” rendezvénysorozat egy nagyobb hagyományőrző mozgalom része, amelyet a Nemzetstratégiai Kutatóintézet évek óta támogat különböző udvarhelyszéki régiókban. 2025-ben több helyszínen – Kibéden, Keresztúron, Kecseten, Felsőboldogfalván, Vargyason és Máréfalván – is tartottak hasonló népviseleti találkozókat. A székelyudvarhelyi esemény ezeknek mintegy koronája volt, ahol valamennyi térség közösen ünnepelhette kulturális örökségét.
A 2025-ös találkozó ismét bebizonyította, hogy a székely népviselet nem csupán múltidéző hagyomány, hanem ma is élő közösségi érték. Az esemény egyszerre volt kulturális fesztivál, identitáserősítő ünnep és közösségi találkozó, amely méltó módon mutatta meg Udvarhelyszék gazdag örökségét és összetartó erejét.
|