A Magyar Országgyűlés a magyar zászló és címer emléknapjául, így összetartozásunk egyik legfontosabb ünnepéül március 16-át jelölte ki. A Nemzetstratégiai Kutatóintézet - amely küldetéséből eredően az emléknaphoz kapcsolódó ünnepségek és események szervezésében kiemelt feladatot vállal - a Kárpát-medencében, illetve a világban szétszórtan élő, valamennyi magát magyarnak valló óvodás, diák és egyetemista számára hirdette meg a pályázatot.
A pályamunkák műfajonként és korosztályként kerültek elbírálásra. A pályázat kiírói, a korosztályok első három legjobbnak ítélt pályamunkájának alkotóit és felkészítő tanáraikat nagy értékű tárgy- és könyvjutalomban, illetve különdíjas oklevélben részesítették. A pályázat fővédnöke Czunyiné dr. Bertalan Judit digitális tartalomfejlesztésért felelős kormánybiztos, védnökei Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke, Németh Szilárd országgyűlési képviselő, valamint Wittner Mária ’56-os szabadságharcos voltak. A tárgy- és könyvjutalmak összeállításához a Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató Zrt., az Alföldi Nyomda Zrt. és a Méry Ratio kiadó járultak hozzá.
A rajzpályázat szakmai zsűrijének elnöke Jankovics Marcell, Kossuth-díjas grafikusművész, filmrendező, a Magyar Művészeti Akadémia alelnöke, tagjai pedig Somogyi Győző, Kossuth-díjas, Munkácsy Mihály-díjas festőművész, grafikusművész; Rényi Krisztina, Ferenczy Noémi-díjas grafikusművész; Molnár János, a Magyar Kultúra Alapítvány és a Jászok Egyesületének Nívódíjával kitüntetett festőművész, grafikusművész; illetve Tóth Norbert, a Forrás Művészeti Intézet igazgatója voltak. Az esszépályázatot Takaró Mihály a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével kitüntetett író, irodalomtörténész, tanár, valamint Sebők Melinda irodalomtörténész, a KRE BTK Modern Magyar Irodalomtudományi Tanszékének adjunktusa bírálták el.
A Bibliát idézve, Takaró Mihály elmondta, hogy mindig van egy maradék szent mag, amely biztosítja a továbbélésünket. Nagy költőink vészjósló gondolatai ellenére az irodalomtörténész szerint a magyarság soha nem fog kihalni, mert bármilyen idők jönnek, nemzetünk legnagyszerűbb fiataljai emlékezni fognak. Bennük ugyanis megvan az a két dolog, ami döntően magyarrá tesz valakit: a magyarsággal való tudatos sors- és kultúravállalás. Aki mindezt magáénak érzi, annak a magyarság nem gúnya többé, hanem levehetetlen bőr – tette hozzá.
A gyermekrajzok minden kultúrában fontos részei a képzőművészetnek. A gyermekek olyat és úgy tudnak megjeleníteni, amire a felnőtt művészek már nem képesek – kezdte értékelő beszédét Molnár János, aki a rajzpályázat alkotásait elbíráló zsűri szempontjairól elmondta, hogy olyan örök művészeti szempontok alapján válogattak, mint a színharmónia, színelmélet, a dinamika, a rajzosság és kifejezőerő. Az egyetlen tudományos nézőpont, amit alkalmaztak, az a gyermeki gondolkodás korszakonkénti elkülönítése volt: ennek alapján a kisebbeknél a kifejeződés, a spontaneitás, a nagyobbaknál a tudatosság, a képzettség és az elgondolás racionalitása volt a fő szempontjuk.
Szász Jenő ünnepi beszédében kifejtette, hogy a magyar emberek számára a jelképek különös jelentőséggel bírnak, melynek legfőbb oka, hogy bár Magyarország és a magyarság határai nem esnek egybe, a közös nyelvi, kulturális és történelmi hagyományainál fogva mégis egységes a nemzet. A Himnusz mellett ezért nemzeti összetartozásunk legfontosabb jelképei: a nemzeti zászló és a címer, melyek szilárd kapocsnak számítanak az anyaország és az elszakított magyar nemzetrészek között – fejtette ki az NSKI elnöke.
Az ünnepi rajz és esszépályázat nyerteseinek névsora itt olvasható.
