A globális járványügyi helyzetben a Nemzetstratégia Kutatóintézet elkezdte feltárni a Kárpát-medencei magyarság sérülékenységét a begyűrűző negatív egészségügyi és gazdasági hatásokkal szemben. A többéves, Kárpát-medencei társadalmi-gazdasági adatgyűjtési és egységes adatbázis-építési tevékenységeire támaszkodó kutatás kiterjed Magyarországra és a legnagyobb lélekszámú kisebbségi magyar közösségekkel rendelkező nemzetrészekre: Erdélyre, Felvidékre, Kárpátaljára és Vajdaságra, ahol a sérülékenységek jelentős eltéréseket mutatnak.
A közölt kimutatások a Nemzetstratégiai Kutatóintézet Kárpát-medencei magyar népesség-előrebecslésére támaszkodnak, amelyet a KSH Népességtudományi Kutatóintézettel partnerségben végzett. Szintén kiemelkedő hasznosságú adatforrásnak bizonyultak az NSKI által a 2018/19-es évben minden nemzetrész magyarságára - nem, korcsoport és lakóhely szempontjából – reprezentatív módon megvalósított, elsősorban az életminőség és a jólét dimenzióit vizsgáló nagymintás felmérések is: Erdélyből 1010, Felvidékről 800, Kárpátaljáról 605, Vajdaságból 800, Magyarországról pedig 1018 válaszadót sikerült bevonni a felmérésbe.
A kutatásokat, az adatbázisokat és a felméréseket a Nemzetstratégiai Kutatóintézet minden nemzetrészre kiterjedően működtetett külhoni kutatói és szakértői hálózata segítségével sikerült összeállítani. Segített ebben továbbá két nagyobb, uniós finanszírozási Kárpát-medencei kitekintésű kutatási projekt: EFOP-1.12.1-17-2017-00003 azonosítószámú, „Makro-regionális kutatások a Kárpát-medencében a közösségfejlesztés és társadalmi felelősségvállalás megerősítése érdekében” és EFOP-3.10.1-17-2017-00002 Az oktatási struktúrák Kárpát-medencei makro-regionális együttműködését támogató kutatások.
Az azonnali kedvezőtlen egészségügyi hatásokkal szemben a külhoni nemzetrészek közösségei szinte kivétel nélkül sérülékenyebbek az anyaország népességénél. Ennek elsődleges oka, hogy e közösségek elöregedettebbek, elsősorban az elmúlt évtizedekben tapasztalható Magyarországra való áttelepülés, majd a nyugat-európai kivándorlás következtében. Az elöregedés Erdély Székelyföldön kívüli térségeiben (különösen a szórványtérségekben), illetve Vajdaságban kimagasló. A külhoni magyar idősek közül csak kisebb hányad él egyedül (<40%) az anyaországi értéknél (közel 60%), mégis a külhoni magyarság egyszemélyes háztartásainak jóval nagyobb hányadát időskorúak viszik (52-74% vs. 42%).
Az egészségügyi hatásoknál hosszabb távon kibontakozó, de már rövidtávon nagy eséllyel prognosztizálható gazdasági hatások esetében már sokkal összetettebb a kép. Egyrészről kedvezőtlenebb a külhoni magyar közösségek gazdasági érzékenysége az anyaországénál, egy esetleges jövedelem-kiesés ugyanis kevésbé áthidalható a legtöbb külhoni közösségben: a jövedelmek, a háztartások gazdálkodása és tartalékai szűkösebbek, leginkább Kárpátalján, amit Vajdaság és Erdély követ a sorban. Felvidéken és Vajdaságban pedig a háztartások eladósodottsága jellemzőbb, és bár Felvidék kivételével mérsékeltebb törlesztő részletekről beszélhetünk, a jövedelmek is mérsékeltebbek. Több más különböző paramétert is megvizsgálva – nem meglepő módon – Kárpátalja van a legérzékenyebb helyzetben, amit Vajdaság, Erdély és Felvidék követ. Felvidéknek már több értéke közelít az anyaországihoz (feltételezhetően fejlettebb nyugati térségeinek köszönhetően). A vendégmunkások jelentős arányú hazatérése és megjelenése munkakeresőként rövidtávon gondot okozhat minden nemzetrészben. Erdélyben és Vajdaságban, de különösen Kárpátalján igaz ez, ahol a külföldi munkavállalás nagyobb arányú és alacsonyabbak a jövedelmek. E hazatérés ugyanakkor nem elhanyagolható tényező is lehet – hosszabb távon – a szülőföldön való boldogulásra.
A gazdaság ágazati szerkezetéből kiindulva viszont egy válság talán kevésbé érintheti a legtöbb külhoni nemzetrész saját térségi gazdaságát, mint Magyarországot (más lehet a helyzet, ha teljes nemzetgazdaságokat vetnénk össze). A válságnak leginkább kitett turizmus jelentősége szinte minden külhoni térség foglalkoztatásában a magyarországinál kisebb, csak Felvidék adatai érik el az anyaországi értéket. A külhoni magyarságon belüli foglalkoztatás e szektorban az adott ország átlagához viszonyítva is csak átlagos vagy átlag alatti. A turizmus ugyanakkor egyes külhoni magyar településeken kimagasló jelentőségű, így válsága is mélyebb lehet (pl. különösen egyes székelyföldi üdülőterületek kistelepülésein, fürdővárosokban).
A leginkább válságállónak tűnő mezőgazdasági tevékenységek pedig messze nagyobb súllyal vannak jelen a külhoni közösségek gazdaságában az anyaországi értékeknél. Felvidék és Vajdaság esetében az adott országos értéknél is jelentősebb ez az ágazat az ottani magyarság körében.
E gyors kimutatások az egyes nemzetrészek és az egyes térségek, települések sérülékenységét egymáshoz képest mutatják be: egyrészt tájékoztatást nyújtanak a magyarság által lakott Kárpát-medencei térségek pozícióiról, másrészt hozzájárulnak a vészhelyzeti szakpolitikai döntések előkészítéséhez, mind az anyaországi, mind a külhoni magyar közösségeket érintve.
E kimutatások a sérülékenység tényezői közül az érzékenységre koncentrálnak: vázolják az érzékenységre utaló egyes mutatók térségenként és közösségenként eltérő értékeit. A másik tényező, a kitettség kapcsán annyi már most megemlíthető, hogy Közép- és Kelet-Európa és benne a Kárpát-medence a hasonló társadalmi mintázatai miatt (pl. nemzetközi gazdasági és társadalmi kapcsolatok, nemzetközi vándorlás) vélhetően alapvetően nem mutat nagyon jelentős eltéréseket e téren.
Térségünkben ugyanakkor az európai összehasonlításban kimagasló nyugat- és dél-európai vendégmunkást kibocsátó Románia, Szerbia és részben Ukrajna esetében azért megjelenik a többi országnál jelentősebb járványügyi kitettség. Románia esetében különösen nagy a kitettség, mert egyrészt vendégmunkás közössége hatalmas létszámú, másrészt ingázási célterülete legalább annyira a járványügyi gócpontnak számító mediterrán térség, mint az – egyelőre – kevésbé érintett Nyugat-Európa. Meg kell jegyezni, hogy az említett három ország nemzetközi vándorlási mintázata az országok magyarságára kevésbé jellemző. Külhoni közösségeink a többségi társadalomnál némileg kevésbé mozgékonyak, irányuk egyértelműen nem Dél-Európa felé mutat, és jelentős részben csak Magyarországig ér. Talán ezért lehetséges, hogy Erdély egyes tömbös magyar településterületein némileg később jelent meg a vírus, amiből persze nem lehet következtetni a további terjedésére vonatkozóan.
A megtapasztalható kitettségi, illetve adaptációs különbségek okai az egészségügyi ellátórendszer teljesítményében is kereshetők. Ez a délkeleti szomszédos országok esetében gyengébb lehet (bár erre közvetlen utaló mennyiségi adatokat még nem tudtunk feldolgozni), és különösen nagy a lemaradás Kárpátalja esetében.
Jelen vizsgálat csak a gazdasági válság hatásaival összefüggésben utal a sérülékenység harmadik tényezőjére, az alkalmazkodó képességre. Ide tartozik a jövedelemi és pénzügyi helyzet, a megtakarítások jelenléte. A jelentés e témakörökben csak a magyar közösségekkel és a magyarok által lakott térségi gazdaságokkal foglalkozik, azokat viszonyítja egymáshoz. Fontos látni ugyanakkor, hogy a térség egyes nemzetgazdaságainak az alkalmazkodóképessége és ellenálló képessége között is lehetnek jelentős különbségek, és e különbségeknek meghatározó hatása lehet a magyar közösségek egymáshoz viszonyított alkalmazkodó képességére is.
Várhatóan mindegyik országot jelentős mértékben érinteni fogja a válság. A térség nemzetgazdaságai ugyanis nyitott gazdasági rendszerek, bár nyitottságuk mértéke eltér. Ágazati szerkezetük között nagyon nagy különbségek nincsenek, bár éppen a válság szempontjából vélhetően igen eltérően viselkedő mezőgazdaság és a turizmus súlyában olykor nagyok a különbségeik (de e szektoraik nem uralkodóak). Persze különbségek is megjelenhetnek az egyes országok között (ahogy a 2008-as pénzügyi válság során is voltak jelentősen eltérő pályák Közép-Európán belül). Feltételezhető, hogy a jelenlegi válságot megelőzően erőteljesebb növekedést mutató és kiegyensúlyozott közpénzügyi helyzetben lévő (költségvetési hiány, államadósság trendjei) nemzetgazdaságok alkalmazkodó képessége nagyobb, regenerációjuk vélhetően gyorsabb lesz (ahogy az a 2008-as válság után megfigyelhető volt).
A teljes gyorsjelentés az alábbi linken érhető el:
GYORSJELENTÉS
A KÁRPÁT-MEDENCEI MAGYARSÁG EGYES JÁRVÁNYHELYZETI SÉRÜLÉKENYSÉGI TÉNYEZŐI