2014. április 24-én került sor a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Központi Könyvtára Tudóskávézójában a Külhoni ifjúságkutatás – 2014 műhelybeszélgetés második részére. Az előzmények ismertek: az éppen egy éves születésnapját „ünneplő” Nemzetstratégiai Kutatóintézet – állami megbízást teljesítve – kiterjedt határokon túli ifjúságkutatást koordinál 2014. február és november közötti hónapokban, mintegy 20 millió forint saját forrást felhasználva. Indokoltnak látszott a Corvinus Egyetemen tartott első műhelybeszélgetés sikere és számos problémafelvetése után egy szűkebb körűre hirdetett szakmai találkozó megtartása.
A módszertani elvek sorában az első: a korábbi (hazai, határokon túli) ifjúságkutatási adatfelvételekkel való tematikai folytonosság biztosítása, az összehasonlíthatóság biztosítása érdekében. Például, ezért is született döntés arról, hogy az adatgyűjtés-kérdezés felső korhatárát leszállítjuk 29 évre.
Mindig számíthat vitára, aki a kvalitatív-kvantitatív módszertant versenyezteti, pedig mindkettőnek meg van a maga érvényessége, előnye-hátránya. Az NSKI 2014-es kutatássorozata alapvetően kvalitatív jellegű, de (minden felmerült nehézség ellenére) megfontoljuk egy online kérdezés megszervezését, Papp Z. Attila (MTA TK Kisebbségkutatási Intézet igazgató) irányításával. Eddig még nem esett szó ugyanis a határon túli ifjúsági szervezetek kutatásáról, amely tematika ugyancsak szerepel az indító „probléma-térképen”.
Nem okozott különösebb vitát az ifjúsági szervezetek hat csoportba való besorolása. Roppant érdekes és újszerű volt a két-két és fél évtizedet átfogó, a nagymintás és strukturális kutatások történetének áttekintése Bauer Bélától, Pillók Pétertől és Szabó Andreától. (Minden társadalomkutatás alapvető dilemmája: miből induljunk ki? Hogyan problematizáljunk, milyen kérdésekre keressük a válaszokat?) Le lehet a kérdésfelvetést is egyszerűsíteni, mondjuk így: „Nézzük meg, mi van a határokon kívül!” További (technikai) kérdések: hogyan építsük fel és válasszuk ki a mintát, mondjuk a külhoni területeken egyre terjedő szórványok körében, s hogyan a tömbmagyarság területein? (Hogy még tartható legyen az összehasonlítási igény.)
Más típusú előadást hallhattunk Székely Leventétől a 2012. évi magyarországi ifjúságkutatás vezetőjétől, aki a színre lépő „csendes generációról” beszélt, s arról is, hogy mintha a mai fiatalok nem tudnának mit kezdeni magukkal. Egy biztos: a mai fiatalság nem lázad. (Ma minden második magyar tízen- és huszonéves azt mondja, egyetért azokkal az értékekkel, amelyek mentén a szülei élik az életüket.)
A pódiumbeszélgetés a még doktorandusz hallgatói státusban lévő, vagy már végzett munkatársaink műhelymunkájával zárult. A téma a félig strukturált interjúterv kialakítása, amellyel alapvetően ötven külhoni ifjúsági szervezeti vezetőt kérdezünk a következő két hónapban.
A kutatássorozat következő nagy eseményére – Nemzetstratégiai Akadémiánk keretében – 2014. június 19-én kerül sor, szándékaink szerint másfélszázas hallgatóság előtt.
dr. Marelyin Kiss József
