A nagykaposi születésű Erdélyi János egyik legjelentősebb alakja a magyar tudományos és kulturális életnek. Ezt azzal vívta ki, hogy a romantika korában felismerte, mi az, ami akkoriban a magyar szellemi életből hiányzott. Így válhatott az irodalmi népiesség máig érvényes teoretikusává, a jelentős folklór-szövegkorpusz tudományos alapozottságú és rendszerező gyűjtőjévé, a hazai esztétikai, filozófiai stúdiumok hiányosságára felhívó és egyben azokat pótolni kezdő tudóssá, a nyugati egyetemeken látott pedagógiai, szociológiai tapasztalatokat összegző modern iskolaszervezővé, szak- és rendszerszerű, határozott elvekre, teóriákra építő irodalomtudóssá, lapszerkesztővé és kritikussá. Végül, de nem utolsósorban értékes szépirodalmi művek alkotójává – e szavakkal méltatta T. Erdélyi Ilona irodalomtörténész, a költő unokája nagyapját a Petőfi Irodalmi Múzeumban tartott könyvbemutatón.