A Kárpát-haza Galéria online tárlatának október-novemberi kiállító művésze: Sánta Csaba erdélyi szobrászművész
A kiállítás időtartama: 2020. október 26 – november 8.
Sánta Csaba
erdélyi szobrászművész
(Szováta, 1964 - )
Általában a népművészethez nyúlok vissza, főleg a régi kovácsolt vasak indították el a művészetemet, illetve ezekből ihletődöm sajátos módon. A környékbeli épületek, a népviselet motívumaiból, ornamentikájából – így járt el valamikor Constantin Brâncuși is, illetve a zenében Bartók Béla.
Sánta Csaba kisplasztikáinak elemeit nem a közelmúltból, hanem a kultúra és a mítosz mélyrétegeiből válogatja. A fémszobrok hűvös tapintása látszólag valamiféle távolságtartást sugall, azonban a művek alkotójuk kézmelegétől lágyuló viaszból születtek, majd az olvadt forró bronzból – a művész saját öntőműhelyében – szilárdultak “felnőtt” szobrokká.
A stilizált állati és emberi testrészek, a háromszögek, a négyzetes, félkörös és spirális alakzatok, fonatok változatos kombinációi a privát és kollektív emlékezetben többé kevésbé megőrzött, mára csak töredékeiben létező, tradicionális világ szomorkás-ironikus lenyomataivá válnak. Másfelől közelítve viszont a teremtés, az örök újjászületés szokatlan, mégis szeretnivaló, személyes emlékműveiként szolgálnak, amelyet az itt-ott felbukkanó, finoman vésett Életfa-motívum is felerősít. A lapos, félkörös elemek a magyarok rokonának tartott,,névadó”hunok – Ungarn, Hungary – áldozati üstjeinek díszítéseiből eredhetnek, míg a négyzetes mintázat a reneszánsz épületek homlokzatának gyémántkvádereit, a művész szűkebb környezetében pedig a kapuk kőoszlopainak beosztását idézi fel. A spirális alakzat – ami lehet bajusz vagy sarkantyú – a férfi princípium, a háromszög pedig a női princípium közérthető ikonja. Sánta Csaba teremtményei nem statikusak, többféleképpen is posztamensre helyezhetők, mintha önálló életre vágynának, s alig bírják kivárni a sötétség eljöttét, amikor szabadon billeghetnek, játékosan csavarodhatnak vagy boldogan fickándozhatnak. Közöttük bújuk meg a farsangi játékok főszereplője, az incselkedő, megkísértő, gyakran elrettentő, máskor mókás ördögfigura, aki ismerve titkos vágyainkat és félelmeinket talán a legnagyobb befolyással bír cselekedeteinkre.
/Szűcs György művészettörténész/
Sánta Csaba 1964-ben, Szovátán született
1982 Művészeti Líceum, Marosvásárhely
1990 Ioan Andreescu Képzőművészeti Egyetem, szobrász szak, Kolozsvár
Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a MAMŰ csoportnak, az UAP csoportnak, a Barabás Miklós Céhnek. Alapító tagja a Kusztos Endre képzőművészeti egyesületnek.
A ’80-as évektől egyéni és csoportos kiállításokon találkozhat alkotásaival a közönség. Szobrai megtalálhatóak köz- és magángyűjteményekben. Kisplasztikái mellett, köztéri szobrai is jelentősek.
Köztéri munkák:
Szent László, Tordaszentlászló 1992;
Tamási Áron, Farkaslaka 1997;
Szent István, Hármasfalu 1998;
Hadiárva (tíz magyar évszázad), Szováta 2001;
Kossuth Lajos, Gyergyócsomafalva 2001;
1848-as emlékmű, Csíkdánfalva 2002;
Domokos Kázmér, Szováta 2004;
Szent István, Bihar 2005;
Mercurius Apát, Szentjobb 2006;
Jánosy József honvédőrnagy, Oroszhegy 2010;
Tamási György olvasókanonok, Oroszhegy 2010
Sánta Csaba szobrászművész műhelye
Sánta Csaba, Szovátán élő szobrászművész, varázslatos, egyéni világába léphetünk be következő kiállításunkkal
Sánta Csaba, Szovátán élő szobrászművész kiállítása
