Idén első alkalommal, összességében pedig negyvenkilencedjére nyitotta meg kapuit a Nemzetstratégiai Kutatóintézet Kárpát-haza Galériája, amely ezúttal Veres Ágota kárpátaljai festőművész munkáiból ad válogatást.
„A képeim látszólagos rendben vagy épp rendetlenségben történő tudatos játszadozások. Váltakoznak a véletlenszerű elemek, a laza képforma, az érintetlen vászonfolt. Nem az ésszerűen gondolkodó elmét akartam megszólítani, sokkal inkább érzelmi szinten hatni. Emlékeztetni vagy emlékezni az Első kertre, amelynek képét mindnyájan hordozzuk kollektív tudatalattinkban” – vallja magáról a művésznő.
A megnyitó rendezvényen Szász Jenő elmondta, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet azért hozta létre a Kárpát-haza Galériát, mert hisz a Kárpát-medencei egységes magyar kultúrában. „Hisszük azt, hogy a magyar kultúra egy és oszthatatlan, a külhoni magyarság nélkül nem teljes az anyaországi magyar közösség és a külhoni művészet a magyar kultúra szerves része” – szögezte le az elnök, majd Kodály Zoltánt idézve hozzátette: nincs megalkuvás magyarságban és a művészetben. Veres Ágotáról továbbá elmondta, annak ellenére, hogy a legkiszolgáltatottabb, legnehezebb sorsú nemzetrészről érkezett, képei mégis derűt, optimizmust sugároznak.
Németh Zsolt szerint a Nemzetstratégiai Kutatóintézet a Kárpát-haza Galéria létrehozásával erősen hozzájárult a Kárpát-medence magyarságának határokon átívelő művészeti egyesítéséhez. Az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke úgy jellemezte Veres Ágota művészetét, mint gyógyító erőt a mai ukrán valóságban. Véleménye szerint az alkotásokról nem a brutális donyecki vagy beregszászi valóság tör elő, hanem mindennek az ellenszere.
Kulin Ágnes festőművész, a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának elnöke köszöntőjét Sárba Katalin, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet kulturális osztályvezetője tolmácsolta. A kiállítás szakmai megnyitójának szavai szerint Veres Ágota a tájban elmélyedve, az ember által befolyásolt természetre lett figyelmes, a kertekkel foglalkozva a vad természetet helyezi szembe, az ember által igába fogott tájjal, így nemcsak vitát indít, de kritikát is megfogalmaz műveivel.